Aranyélet – sorozat a bűnös gazdagokról

Nem terveztem sorozatokról bejegyzést írni de az a helyzet, hogy most volt időnk kicsit felzárkózni az elmúlt kb. két év “újdonságai” tekintetében és van egy sorozat, ami több szempontból is említést érdemel. Ez pedig az Aranyélet című MAGYAR sorozat, melyből eddig 2 évad ment le a HBO-n, és nagyon ígéretes…

Az Aranyélet nem egy új keletű dolog tekintve, hogy a sorozat 2015-ös. Viszont abban a tekintetben nagyon is különleges, hogy – szerintem – ez az első magyar sorozat, ami TÉNYLEG képernyőre való. A Válótársak sem volt rossz ami a kameramunkát, és a színészi tehetséget illeti, de az Aranyélet egy igazi unikum.

Nem csak a témája miatt, hanem a hangulata, a színvonala miatt is. Miről szól? (Talán) kissé elferdítve a (magyar) élet realitásáról. Arról, hogy mi történik a “rózsadombi gazdagok” háza tájékán és a falakon belül, ami kívülről nem feltétlenül látható. Egyáltalán nem szeretnék ezzel általánosítani de az alkotók, írók és rendezők tökéletesen elkapták azt a fonalat, amit nem sokan mernek meglovagolni mostanság. A “kifelé élés” hátterét, a rejtett – és nem rejtett – agressziót, az “újgazdagok” és “nagy öregek” játszmáit, sikereit és bukásait – mindent, amiről mi otthonról, a fotelből csak tippelgetni tudunk. Akinek nem inge…

Hozzáteszem, sosem vágytam a Rózsadombra vagy abba a társadalmi rétegbe, amit az Aranyélet központi szereplői képviselnek a sorozatban. Viszont a kis fejemben pontosan megvannak azok a mozaikok (mondjátok nyugodtan, hogy összeesküvés-elméletek), melyek most összeálltak vizuálisan az első évad végére. 🙂

Anélkül, hogy spoilereznék, pár gondolat az Aranyéletről:

Először is: Az Aranyélet egy finn sorozat, a “Könnyű élet” remake-je és magyar változata, mely állítólag az első pár perc után már abszolút nem hajaz a finn verzióra. Az Aranyélet egyébként a HBO harmadik saját gyártású sorozata, a Társas játék és a Terápia után. Egy nézőközönségen végzett közvéleménykutatás eredményeképpen született meg az eredmény, ugyanis a megkérdezettek többsége krimire, bűnügyi sztorira vágyott. Csodálkozni ezen nem tudok: egyrészt azért, mert elég sok a bújtatott/rejtett agresszió az emberekben, másrészt ez egy necces téma, kevesen feszegetik.

Aztán. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de véleményem szerint a szereplők, a “családmodell”, illetve egyes elemek nagyon hasonlítanak más, külföldi sorozatok elemeire. Például, ugyan az Aranyélet intrója a maga nemében különleges, viszont a stílus szerintem egy-az egyben “Kés/Alatt”. Ami nem baj, mert amennyiben így van, a nagyoktól nem szégyen “idézni”. 🙂 A másik, ami ezzel kapcsolatban szerintem nagyon frappáns: az időbeli visszatekintések. Iszonyat jól elkapták a ’80-as évek hangulatát és érzetét, ugyanezzel a megoldással a “Döglött akták” című sorozat is dolgozott már, és nagyon ötletesek az átmenetek: ahogyan a múlt átfolyik a jelenbe, mind zeneileg, mind pedig képi elemekben. Csillagos ötös.

A harmadik ami nekem nagyon szimpatikus, hogy a szereplők nagy része nem felkapott celeb. Persze vannak ismert színészek az Aranyéletben, de nem eltúlozva: Ónodi Eszter, Lengyel Tamás és Vándor Éva már-már mindenki számára ismert a színházból és a képernyőkről, viszont Döbrösi Laura, Olasz Renátó és Thuróczy Szabolcs nem volt eddig az “arcunkba rakva” nap mint nap – és ez jó. Nagyon jó. Egyrészt hitelesebben jön le a TV képernyőről a történet, hiszen számunkra “ismeretlen” alakok tűnnek fel benne, másrészt tényleg jól elkapták a készítők a karaktereket, bravó!

Nagyon szöget ütött a fejembe, amit Krisszel beszéltem az Aranyéletről. Igaza van abban, hogy az egész egy elég “lehúzós”, nyomasztó hatással lehet az emberre – a történet alapjában véve is, de maga a látványvilág is. A luxus-helyszíneket leszámítva elég sok a sötétben, baljós helyeken játszódó jelenet, és ez nem véletlen. Szorosan kapcsolódik ez a szereplők által megtestesített embertípusokhoz. Sötét titkokról van itt szó és drámáról, nem beszélve a krimi részéről: van a sorozatban akció és igen, vér is. Ez egy külön műfaj, aki nem bírja, neki se álljon – viszont nagyon szépen rajzolódik ki a társadalomrajz, ami hasznunkra válik. 🙂

Nagyon érdekes egyébként, hogy az alkotók általában arra törekednek egy-egy film készítésekor, hogy a néző tudjon azonosulni legalább az egyik szereplővel. Az Aranyéletben viszont nincsen tisztán pozitív és szimpatikus szereplő. Mindenkinek vaj van a füle mögött – az már teljesen mindegy, hogy mi ennek az oka. Mindegyikük beleesik hibákba, némelyikük pedig kifejezetten gonosz és ebbe nem tudjuk beleélni magunkat. Feltehetőleg nem is akarjuk – és ez így van rendjén. Ennek ellenére én például nagyon sodródom az eseményekkel, nagyon fenntartja a figyelmemet a sorozat.

Egy valami egészen biztos: az Aranyélet nem egy tipikus – magyar – sorozat. Az árnyoldalakat mutatja be – és még annak az oldalnak is az árnyasabb részét. Lecsupaszítja, meztelenül rakja elénk a realitást: azt, hogy ember embernek farkasa és, hogy ki hogyan reagál azokban a helyzetekben, amikor nem csupán az élet vagy a megélhetés a tét, hanem egy egyszerű döntési helyzet előtt áll. Az Aranyélet egy sorozat annak a bizonyos “aranyéletnek” a másik feléről, ahova eddig nem nagyon kukkanthattunk be.

Hát, most megtehetjük… ha van gyomrunk hozzá!

Forrás: Wikipédia

Kiemelt kép forrása: itt.

Hasonló bejegyzések

RÓLAM
avatarrolunk

Büszke vagyok…
… mert Önmagam vagyok.
… mert az Egri csillagok Vicuskájának nevét viselhetem.
… mert az írás, az olvasás szeretete belém ivódott az anyatejjel.
… mert van humorérzékem.
… mert létrehoztam ezt az oldalt.

Ami még várat magára:
… a regény, aminek megírására 30 éve készülök,
… az optimizmus, hogy könnyebb legyen nekem, és mindenkinek,
… hogy feladjam.

Mert feladni sosem fogom.

INSTAGRAM
KÖVESS ENGEM!
KERESÉS
LEGUTÓBBI CIKKEK
IMÁDJÁTOK