#szubjektEve

Gyere Tavasz, elmondom, mit jelentesz nekem

Kedves Tavasz! Mindenkinek mást és mást jelentesz. Megannyi érzés, gondolat és emlék kötődik Hozzád. Számomra pedig igazán különleges vagy, talán egy picivel különlegesebb is a többi évszaknál.

Számodra egy egész doboz van megtöltve és elraktározva a lelkemben.

Most pedig leülök, felnyitom a kopott kis dobozom tetejét és elmesélem, mit jelentesz számomra Te, Tavasz.

Forrás: Pixabay

Tavasz…nekem Te vagy a szikrázó napsütés. A redőny vékony résein át betörő fénysugár, melyeket álmosan, hunyorítva nézek. A gesztenyebarna, izgága hajfürtjeimet borzoló langyos szellő, amikor kinyitom az ablakot. Az izgalom, ami eltölt, hogy lemehetünk a testvéremmel játszani a kertbe. Te vagy maga a szabadság, a kert zöldje és a frissen felkapált föld.

A rügyek a fán, a mandulafa pasztell-rózsaszín virágba borult ágai, melyek csodásan kuszálják össze az ég kékjét, amikor felfelé nézek.

Mert én gyerek vagyok még, nagyon kicsi…a fa pedig óriás. Te vagy a virágok bódító illata: átszökkensz a hófehér lepedők közt, melyek felakasztva lengenek a szélben.

Forrás: Pixabay

Te vagy a nyugodtan döngicsélő méhek és bogarak zaja, az álmosító zöngés neszei. Te vagy a fecskefarkú lepke lágy röpte, a kék boglárka bája. A tempera festékek keveredő színei és illata, ahogyan a kis erdőt festjük meg épp. Te vagy a hajnali harmatcsepp a százszorszépeken a kertben, ahol a legapróbb játékaink bújnak meg… A teraszon surranó mókus: az apró szökkenések, ahogyan átugrik a barkafára.

Te vagy a cserebogarak esti tánca és a magasztos, nemes szarvasbogár vonulása minden este, ugyanabban az időpontban. Ott vagy minden szalonnasütés forró illatában, füstjében és a tűz pattogó lángjában. Te vagy a ház melletti rengeteg esti békakuruttyolása, a cikázó denevérek szárnyalása.

Te vagy az ibolya kékje és a hóvirág fehérje, a hideg és a tél temetése.

Forrás: Pixabay

Te vagy az újrakezdés, a felébredés, a napsütés, az illatok és fények játéka. Te vagy a születés. És végül Te vagy a halál is. Te vagy számomra az elmúlás, 25 évnyi fájdalom és hiány. Te vagy az emlékeztető, hogy nincsen apám. Megváltoztathatatlan tollvonás vagy, mely átírta az életem. Tavasz: Te vagy az évszak, mely szívemben űrt hagyott, és kárpótolni képtelen.

Forrás: Pixabay

You Might Also Like

nincs hozzászólás

    Leave a Reply