“Amíg csillog a szemetek, maradjatok gyerekek!” – Ezt a Disney is tudja!
Amióta csak megláttam az előzetesét a közelgő új Disney filmnek (és ez nem ma volt…), azóta vannak nosztalgikus emlék-bevillanásaim. A fenti cím nem innen jött (hanem a Kelemen Kabátban – Maradjatok gyerekek c. száma alapján) de idevág és emlékszem, ahogy a nővéremmel készültünk életünk talán első igazi mozi élményére a Balaton parton. Még a nagyapánk vitt minket oda kiskorunkban, és a munkatársak családjaival – és a többi gyerekkel – együtt istenien éreztük magunkat a nagy “munkás nyaralóban”: volt hinta, szalonnasütő hely, fincsi paprikás lisztbe forgatott és hirtelen sütött sneci-ropi, meg persze egy csomó szúnyog. 🙂 Mindent összevetve imádtunk ott lenni, és ehhez az ottléthez hozzátartozott az is, hogy Laci papa elvitt minket abba a jó kis kertmoziba. Na, az akkor nagyon nagy élménynek számított – pedig hideg is volt, csíptek a már említett szúnyogok, és marha kényelmetlen műanyag székeken kellett összegömbölyödnünk. De imádtuk! Többek között ott láttuk először a Huncutkát és később a Hook-ot is, ami számunka azt hiszem, mindig is az egyszeri és megismételhetetlen Pán Péter film lesz. Azóta volt már remake-je legutóbb 2003-ban de, hogy őszinte legyek, annak az előzetese sem igazán érte el az ingerküszöbömet, ezért nem néztem meg. Lehet, hogy a teljes körű látásmód érdekében még megtekintem később.
A Hook, mint film és mint történet is igazán egyedi számomra. Nem beszélve a felvonultatott szereplőgárdáról: sajnos sosem lesz már szerencsénk Robin Williams-et, mint örök gyereket megcsodálni; és Dustin Hoffmann sem lesz már fiatalabb. A ’91-es film változat éppen ezért – na és persze a sajátos történet miatt – unikum marad, míg világ a világ. Soha, semmi nem váltott még ki belőlem olyan éhség érzetet, mint a híres közös étkezés a filmben, ami aztán oltári “kajacsatába” torkollik (csupa színkavalkád, ehetetlen pacsmaggal 🙂 ). Azok után, amit ez a film az agyamba vésett (az esti fények, a Balaton illata, nagyapám esztergálástól “smirglis” tenyere ahogy megfogtam, az első pop-corn íze és az érzés, hogy sosem akarok felnőni, mint Péter Pán), elég nehéz lesz izgalmasabb élményeket szereznem és nagyok az elvárásaim a Pan-nal kapcsolatban, de bízom a Disney-ben és az újdonság erejében.
Legutóbb akkor voltam ennyire kíváncsi, amikor a Demónát vártam – az mondjuk sokak reményeit nem váltotta be, nekem viszont tetszett. Életemben egyszer mentem egyedül moziba filmet nézni: akkor, és nem bántam meg. 🙂 Szóval, én szívesen várok bármit amit a Disney csinál. De most lássunk némi infot a Pan-ról is, ha már ez a mai menü. A rendező Joe Wright, akinek értesüléseim szerint ez lesz az első “populárisabb” alkotása, előző munkái közé tartozik az Anna Karenina, a Büszkeség és balítélet, illetve a Vágy és vezeklés. Ennél “hálivudibb” (de szintén megosztó kategória) rendezése a Hanna, amit én nem tudtam elejétől a végéig megnézni, elég nyersnek éreztem. A Pan-ban olyan – általam – szupernek tartott színészek jelennek meg, mint Hugh Jackman és Rooney Mara.
Előbbit nem is kell nagyon fényeznem, szerintem már eleget tett le az asztalra (nekem elegendő volt az X-men film-sorozat is, de ha ez nem elég akkor hozzátehetjük az Ausztráliát), utóbbi hölgy pedig véleményem szerint eddig méltatlanul kevés – és silány minőségű – filmszerepet kapott. Az első igazán komoly szerepe talán A tetovált lány volt (szintén remake), ami nem egy könnyen emészthető stílus, de nekem nagyon tetszett. Ezen kívül Amanda Seyfried is lehetőséget kapott “mesehősként tündökölni” (őt már a Lopott időben és A lány és a farkasban is megszerettem – habár ez a két film sokak számára szintén a süllyesztő kategóriába esett), és a lányok kedvéért a szöszke Garret Hedlund kapta a fiatal Hook kapitány szerepét. Őt láthattuk korábban a Tron: Az örökség főszereplőjeként, azóta azért megnőtt kicsit. 🙂
Ami engem annyira vonz ebben a filmben, az ismét az alternatív módon történő elmesélés. Hasonlóan a Demónához, ez is egy másik oldalról mutatja be az egész sztorit – a Hook-hoz képest korábbi idősíkban. A fő szál persze ugyanaz de olyan apró, plusz morzsákat csentek bele a filmbe mellék szálakként, mint pl. Peter anyjának búcsúlevele és a várható magyarázat, miért került Peter árva otthonba; vagy hogyan lett Hook szövetségesből és barátból végül Peter legnagyobb ellensége. Fekete Szakáll is tartogat további izgalmakat amellett, hogy mostanság egyre merészebb számítógépes technikákkal alkotják meg a fantasy-és mese látványvilágot. Nem tudom ki hogy van vele: én nagyon örülök, hogy a Disney próbálkozik a mesék mellett kaland-és fantasy filmekkel is. Az esélyt és a pozitív fogadtatás reményét mindenképpen megérdemli a próbálkozás – már csak azért is, mert 2015 nyarára ígérték a bemutatót, ehhez képest már kisebb csúszásban vannak, remélhetőleg a film minőségének előnyére. 🙂
Bárhogy’ is lesz: én tűkön ülve várom az érzést, hogy belemerülhessek a gondolat tengerébe, szállhassak a Dolly Roger fedélzetén egészen Sohaországig, ahol aztán újra részt vehetek majd gyermeki énem összes vágyott kalandjában.
Hiszen ki ne akarna örökké gyerek – vagy legalább fiatal – maradni és megtenni mindent, amit megálmodott…?
A végére kedvcsináló és ízelítő: itt a trailer, jó éjszakát, szép álmokat, sellőket és kalózokat, és ne feledjétek…:
“Nyári gyerek vagyok kacagok nevetek Amíg csillog a szemetek maradjatok gyerekek!”
Büszke vagyok… … mert Önmagam vagyok. … mert az Egri csillagok Vicuskájának nevét viselhetem. … mert az írás, az olvasás szeretete belém ivódott az anyatejjel. … mert van humorérzékem. … mert létrehoztam ezt az oldalt.
Ami még várat magára: … a regény, aminek megírására 30 éve készülök, … az optimizmus, hogy könnyebb legyen nekem, és mindenkinek, … hogy feladjam.