Máltai szeretetcsomag – avagy ezt kaptam én az elmúlt 10 évtől

Sosem voltam képes spontán, azonnali döntéseket hozni. Már gyermekkoromban hozzászoktattam magamat a biztonság kellemes érzetéhez, nehogy valamilyen hirtelen vagy nem várt esemény érjen. Anyám szerint a nővéremmel mindketten „időkomplexusban” szenvedtünk: hajlamosak voltunk hetekre, sőt: hónapokra előre betervezni az életünket olyan szinten, hogy ebben a koreográfiában még elágazásokat is létrehoztunk. Ha nem az ’A’ terv jött be, akkor volt ’B’-től egészen …

View Post

“Terajtad kívül minden csak játék” – Így szeretett Radnóti

Ma van a Magyar Költészet Napja. Azt hiszem, hogy a költészet, a versek összességében egy olyan műfaj, melyhez meg kell érnünk – sok mindennel van ez így, tudom. Nekem már gimnazista koromban volt egyfajta kötődésem a versekhez, de a sors fintoraként abban az életkorban a magyar költők műveit valahogy nehezebben tudtam értelmezni. Legalábbis azokat a költeményeket, melyeket akkor, az iskolapadban …

View Post

‘Légyszi, legyek ágynemű!’ – avagy, egy elmebeteg nő naplórészlete

El kell, hogy mondjam: ez egy hosszú bejegyzés, és hangsúlyozottan IRODALMI jellegű. Azaz fikció – is lehet, meg nem is. 🙂 A lényeg, hogy azt hiszem a kapcsolatok legnagyobb mételyét jártam ezzel körül. Ezt a mételyt úgy hívják: FÉLTÉKENYSÉG.   Ó, de jó lenne, ha lehetnék egyszer-egyszer fal, vagy ágynemű! Vagy bármely tárgy egy bizonyos szobában: csak azért, hogy végig …

View Post

Mondd már, mi van Meryllel?

Egy átlagos nap ez a mai is. Ülök a sarki bisztróban, a szokásos kedd reggeli kávémat kortyolgatom és kissé unottan lapozgatom az előttem heverő bulvárlapot. Miért kell állandóan pletykálni? Minden erről szól manapság. Fullasztó. Az ember nem tudja, mikor kerül majd hirtelen valami apró botlás miatt éppen ő a középpontba. Jó-jó, minden csoda három napig tart, de most komolyan: kit …

View Post

Tom

Minden a temetés után kezdődött. Az egész élete összekuszálódott, pedig még csak 10 éves volt. Azt sem tudta, hogyan kellene feldolgoznia apja veszteségét, már ha egyáltalán fel kellene dolgoznia. Zsibbadt volt és tompa, a mindennapok szürkeségét vágyta vissza, amikor már nem megy majd hozzá oda minden második ember az iskolában, hogy azt mondja: “Tudom, mit érzel.” Ettől a mondattól felfordult …

View Post

Verzió az öngyilkosságra és újjászületésre

Mindig is jellegtelennek tartotta magát. Olyannak, akit nem lehet szeretni, de ez még önmagát sem lepte meg. Jöttek-mentek életében a férfiak – sosem hasonló jellem, mindig szöges ellentéte az előzőeknek. Színes skálája volt ez a próbálkozásoknak, mely hosszú évek során alakult ki. A lánynak azonban ez nem tűnt fel. Csak saját terveihez ragaszkodva látta azt a hatalmas, hideg fehér óralapot, …

View Post