Irdatlan(ka) horoszkóp – avagy életem oroszlánrésze

Sokáig úgy gondoltam, a férfiak az én keresztem. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ez nem így van, de az évek során mégis rájöttem valami még fontosabbra: miszerint az OROSZLÁN férfiak a leggyengébb pontom. Még az ősidőkben egy kávézóban dolgoztam. Ott aztán elég sokféle emberrel hozott össze a sors. A rutin és a nagy számok törvénye alapján viszont kizárólag …

View Post

Egy maratoni körömlakkozás margójára – avagy az egyszeri anya esete a körömlakkozással

Sokszor hallom férfiaktól, hogy mi nők, képesek vagyunk órákat sőt: NAPOKAT a fürdőben és/vagy szépítkezéssel tölteni. Halkan jegyzem meg, volt nekem olyan pasim, aki nemét meghazudtolva háromszor annyit fésülte a hosszú haját mint én, na de biztosan én vagyok igénytelen. 🙂 Mindenesetre, az alábbi példatörténet szóljon mindazon férfiaknak, akik nem tudják értelmezni, miért tart az igényessé válás addig, ameddig. Történt …

View Post

Mesék, amik miatt NEM ültetem képernyő elé a gyerekem

Mostanában többször is volt alkalmam ránézni a TV és a Youtube által felkínált mese-és „fejlesztő tartalom” lehetőségeire. És azt kell mondjam, nem örülök. Nagyon nem. Amúgy sem szokásom egész napos háttérzajnak beállítani a TV-t, viszont vannak azok a 10 percek, amikor MUSZÁJ összehoznom azt a nyomorult ebédet, hogy legyen mit enni adnom a gyereknek és az apjának. És ha már …

View Post

Én és a Fiam – mint két kicsi LEGO (DUPLO)

Szeretném bejelenteni a bámulatos örömhírt, miszerint a Fiam végre átlépte a konstruktív(abb) kor küszöbét! 🙂 Tehát, most már nem csak és kizárólag rombolásra és pusztításra képes (habár még mindig a “sötét oldalt” részesíti előnyben 😀 ), hanem elkezdett ÉPÍTENI is. Ennek örömére pedig előhúztam a képzeletbeli cilinderemből az “ász” lapomat: a LEGO DUPLOT. Igen, végre elérkezett. Elérkezett az ideje, hogy …

View Post

Pünkösdi ballépés, avagy Irdatlanka az Állatkertben

Többször megfogadtam már, hogy a gyerekkel egy bizonyos kor elérése előtt (18) nem indulok el közösségbe/nyílt terepre/bárhova. Aztán valahogy mindig megemberelem magam, és úgy döntök, hogy tudom, tudjuk majd koordinálni a dolgokat. Mert két felnőtt csak elbír egy nagyjából két évessel. Ugye? Mivel Pünkösd hétvége a családi összetartás egyik ünnepe, ezért a szikrázó napsütéstől motiváltan azt mondtam: menjünk állatkertbe! Elsőre …

View Post

Bizonyító erejű tények és jelek arra vonatkozóan, hogy bizony: Anya lettél

Nem mondanám önmagamat ősanya típusnak: pár éve még olyan kijelentéseket tettem a nővéremnek, hogy ne bízza rám az unokahúgomat, mert még a végén eladom egy szép pár csizmáért. Egyrészt mert nem tartottam magamat alkalmasnak a gyermekfelügyeletre, másrészt pedig mert szeretem a (szép) csizmákat. 🙂 Ne tessenek puffogni és hápogni, meg szakaszosan venni a levegőt: nyilvánvalóan eltúlzott és ironikus vicc a …

View Post

5+1 gyerekes szokásom – avagy életem a (kis)Nyúl előtt és után

Bizony. Sokan megírták már, hogyan változott életük a valóságos csoda megtörténte után. Bennem ez csak mostanában kezd lecsapódni, így másfél év után. Tudjuk, hogy én nem vagyok az a gyorsan megemésztős típus (sőt, enni is elég lassan szoktam – mindenféle pejoratív értelemben is), szóval ezen egyáltalán nem csodálkozunk. Mindenesetre, összeszedtem azon felvett tulajdonságaimat, melyek a csöpp, egy szem fiam érkezése …

View Post

Anyukák figyelmébe ajánlva: egy GYES-es apuka vallomása

Nem oly’ régen, január első napjaiban lefordítottam egy jogosan felháborodott anyuka, Ryshell Castleberry üzenetét azon kételkedők számára, akik azt gondolják: az otthon lévő anyukának semmi dolga, a gyereknevelés nem munka. Az eredeti üzenet elég sokakhoz eljutott és valljuk be: Ryshell a világ anyáinak szószónokaként gyönyörűen összefoglalta azt amit mi, GYES-en lévő anyák mindig csak öklünket rázva magyaráztunk eddig – hol …

View Post

Mi a munkád? – Ősanya. – OK, de mit dolgozol?!

Olvasgatok néha szabad perceimben a neten mindenféle cikkeket, hogy az agyam picit kivegye a szabadságot. Mondanom sem kell, hogy valószínűleg a fele átgörgetett olvasmány egy percnél tovább sem marad meg a memóriámban, de mondjuk utóbbiról már régen letettem amikor Bencét vártam. Kedves ex-kolléganőm és barátnőm szokta mondani, hogy várandósság alatt annyi minden változik meg Bennünk/Velünk, hogy azon sem szabad csodálkoznunk, …

View Post