Browsing Category

Nagyon Baba

Nagyon Baba

Irdatlan(ka) horoszkóp – avagy életem oroszlánrésze

Sokáig úgy gondoltam, a férfiak az én keresztem. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ez nem így van, de az évek során mégis rájöttem valami még fontosabbra: miszerint az OROSZLÁN férfiak a leggyengébb pontom. Még az ősidőkben egy kávézóban dolgoztam. Ott aztán elég sokféle emberrel hozott össze a sors. A rutin és a nagy számok törvénye alapján viszont kizárólag egy bizonyos férfitípussal nem jöttem ki jól. Azaz, már a köszönés után olyan elemi erővel tört rám az idegbaj tőlük…

Elolvasom

#szubjektEve Nagyon Baba

„Csókolom, megszakadhatok?” – üzenet hasonszőrű hölgyeknek

Nektek írok most. Igen, Nektek, Akik hozzám hasonlóan valamikor régen, fogalmatok sincs mikor, de úgy döntöttetek, hogy Nektek minden megy egyedül. Mert erősek vagytok, és másoktól – de sokszor még a saját porhüvelyetektől – is függetlenek. Mert Mi, mint a Jedik legjedibbjei, pusztán a tudatunkkal is képesek vagyunk megváltani a világot. Mit világot, UNIVERZUMOT. Pedig senki sem kéri tőlünk – viszont az ember megszokja a jót ugye, és hát… ha egy darabig nyújtunk valamit, akkor az mások felől már elvárás…

Elolvasom

Nagyon Baba

Egy maratoni körömlakkozás margójára – avagy az egyszeri anya esete a körömlakkozással

Sokszor hallom férfiaktól, hogy mi nők, képesek vagyunk órákat sőt: NAPOKAT a fürdőben és/vagy szépítkezéssel tölteni. Halkan jegyzem meg, volt nekem olyan pasim, aki nemét meghazudtolva háromszor annyit fésülte a hosszú haját mint én, na de biztosan én vagyok igénytelen. 🙂 Mindenesetre, az alábbi példatörténet szóljon mindazon férfiaknak, akik nem tudják értelmezni, miért tart az igényessé válás addig, ameddig. Történt ugyanis, hogy nemrégiben készültünk az első belföldi utazásra Irdatlankával: hova máshova, mint a Balaton partjára. Minden valamirevaló magyar családnak el…

Elolvasom

Nagyon Baba

Mesék, amik miatt NEM ültetem képernyő elé a gyerekem

Mostanában többször is volt alkalmam ránézni a TV és a Youtube által felkínált mese-és „fejlesztő tartalom” lehetőségeire. És azt kell mondjam, nem örülök. Nagyon nem. Amúgy sem szokásom egész napos háttérzajnak beállítani a TV-t, viszont vannak azok a 10 percek, amikor MUSZÁJ összehoznom azt a nyomorult ebédet, hogy legyen mit enni adnom a gyereknek és az apjának. És ha már végképp nincsen más lehetőségem, akkor IGEN (és DE!), rábízom a képernyőre a gyereket (mert rettenetes, felelőtlen és LUSTA anya vagyok).…

Elolvasom

Nagyon Baba

Én és a Fiam – mint két kicsi LEGO (DUPLO)

Szeretném bejelenteni a bámulatos örömhírt, miszerint a Fiam végre átlépte a konstruktív(abb) kor küszöbét! 🙂 Tehát, most már nem csak és kizárólag rombolásra és pusztításra képes (habár még mindig a “sötét oldalt” részesíti előnyben 😀 ), hanem elkezdett ÉPÍTENI is. Ennek örömére pedig előhúztam a képzeletbeli cilinderemből az “ász” lapomat: a LEGO DUPLOT. Igen, végre elérkezett. Elérkezett az ideje, hogy elpakoljam a csörgőket és a babás játékokat. Leáldozott a bábos kesztyűk, a “semmire se való” toligálós játékok, az “ábrabehelyezős” és…

Elolvasom

Nagyon Baba

Pünkösdi ballépés, avagy Irdatlanka az Állatkertben

Többször megfogadtam már, hogy a gyerekkel egy bizonyos kor elérése előtt (18) nem indulok el közösségbe/nyílt terepre/bárhova. Aztán valahogy mindig megemberelem magam, és úgy döntök, hogy tudom, tudjuk majd koordinálni a dolgokat. Mert két felnőtt csak elbír egy nagyjából két évessel. Ugye? Mivel Pünkösd hétvége a családi összetartás egyik ünnepe, ezért a szikrázó napsütéstől motiváltan azt mondtam: menjünk állatkertbe! Elsőre jó ötletnek tűnt… Összepakoltam hát az elemózsiát: egy kis teszt (=keksz), egy kevés víz (=2 üveg), napszemcsik, sapka. Ez könnyen…

Elolvasom

Nagyon Baba

Bizonyító erejű tények és jelek arra vonatkozóan, hogy bizony: Anya lettél

Nem mondanám önmagamat ősanya típusnak: pár éve még olyan kijelentéseket tettem a nővéremnek, hogy ne bízza rám az unokahúgomat, mert még a végén eladom egy szép pár csizmáért. Egyrészt mert nem tartottam magamat alkalmasnak a gyermekfelügyeletre, másrészt pedig mert szeretem a (szép) csizmákat. 🙂 Ne tessenek puffogni és hápogni, meg szakaszosan venni a levegőt: nyilvánvalóan eltúlzott és ironikus vicc a fenti kijelentés, semmi pénzért nem adnám el semelyik családtagomat – se. 🙂 Csupán arra irányult a megjegyzés, hogy felelőtlennek éreztem…

Elolvasom

Nagyon Baba

5+1 gyerekes szokásom – avagy életem a (kis)Nyúl előtt és után

Bizony. Sokan megírták már, hogyan változott életük a valóságos csoda megtörténte után. Bennem ez csak mostanában kezd lecsapódni, így másfél év után. Tudjuk, hogy én nem vagyok az a gyorsan megemésztős típus (sőt, enni is elég lassan szoktam – mindenféle pejoratív értelemben is), szóval ezen egyáltalán nem csodálkozunk. Mindenesetre, összeszedtem azon felvett tulajdonságaimat, melyek a csöpp, egy szem fiam érkezése után ragadtak rám. Lássuk csak: 1. A HŰTŐ: Nos igen. A hűtő nem nevezhető éppen szokásnak, viszont a hűtő rendszerezése…

Elolvasom

Nagyon Baba

Anyukák figyelmébe ajánlva: egy GYES-es apuka vallomása

Nem oly’ régen, január első napjaiban lefordítottam egy jogosan felháborodott anyuka, Ryshell Castleberry üzenetét azon kételkedők számára, akik azt gondolják: az otthon lévő anyukának semmi dolga, a gyereknevelés nem munka. Az eredeti üzenet elég sokakhoz eljutott és valljuk be: Ryshell a világ anyáinak szószónokaként gyönyörűen összefoglalta azt amit mi, GYES-en lévő anyák mindig csak öklünket rázva magyaráztunk eddig – hol a férjünknek, hol szerencsétlen barátainknak, vagy pedig egyéb szemünk elé kerülő védtelen egyéneknek. Megnyugtatásul szeretném tudatni Mindannyiótokkal, hogy nincsen veszve…

Elolvasom