Egy korábbi bejegyzésemben azt taglaltam, milyenek életünk pasijai – azaz, hogy mely típusok jöhetnek szembe velünk. Véletlenül sem célom, hogy a férfiúi önérzeteken csorba essék, így töredelmesen bevallom, hogy mi nők sem vagyunk tökéletesek. 🙂 (habár most, hogy ezt elárultam, minden kedves férfi olvasót el kéne tennem láb alól 🙂 )
Megcáfolandó az állítást, miszerint a Disney nem képes valós nőalakokat ábrázolni, felsorolok pár példát arra is, milyenek vagyunk mi Nők – a mesében és a való életben. Nyilván nincs darázsderekunk, aránytalanul nagy fejünk és szemünk.
És nem, nem szoktunk dalolászva szökellni mezőkön/faluk utcáin/otthonunkban sem. Ugyanitt mondanám el, hogy viszonylag kevesen vagyunk, akikért a herceg fehér paripán érkezett meg. 🙂
A Disney-csajok és köztünk igenis sok a hasonlóság…következzenek a példák:
Mulan – a bátor
Igen. Szeretünk kiállni magunkért, és képesek vagyunk ezért még akár férfinak is kiadni magunkat – álruhában vagy anélkül pusztán azért, hogy emberszámba vegyenek minket és a képességeinket. Bizony, a fene nagy feminizmus – is – tehet erről de a lényeg, hogy nem csipázzuk, ha cinikus mosollyal a szája szélén közli velünk valaki: “ááh, úgysem vagy rá képes”. Dehogynem! Lehet, hogy beledöglünk, de képesek vagyunk rá! (És nekünk is van önérzetünk – kábé kétszer akkora, mint egy férfiembernek.)
Ariel – a lázadó
Minél inkább tiltanak valamitől minket, annál inkább AZT akarjuk. Emberi kitartást meghazudtoló akarattal. Vagyis teljesen felesleges minket észérvekkel, vagy akár erőnek erejével lebeszélni valamiről (legyen az cipő, táska, férfi, egy szelet torta), mert úgysem eresztjük a dolgot. Még akkor sem, ha utána esetleg bevalljuk, hogy nem kellett volna (a 234. cipő, a teljesen hasznavehetetlen táska, a nem megfelelő férfi, a kalóriadús szelet torta). Jobb, ha hagynak minket, mert két úton valósulhat meg egy nő akarata: ahogy a nő elképzeli, és ahogy a nő akarja. 🙂 Egyébként Ariel sem tévedett, csak Eric jó ideig nem fogta fel, hogy mindketten ugyanazt akarják. Ez nem a mi hibánk. 🙂
Itt jegyezném meg, hogy ha lehetne egy kívánságom, szeretnék úgy kinézni mint Ariel. Ha már hisztis tinédzser-jellemem van, legyenek meg az előnyök is. 🙂
Hófehérke – a gondoskodó
Ó, igen. Fogalmam nincs, miért érzünk ellenállhatatlan vágyat arra, hogy mindenki felett (kiskutya, szomszéd, szomszéd gyereke, barát/barátnő) anyáskodjunk, de valamiért mégis megtesszük. Jó lenne az ezekért felelős géneket kicserélni valamilyen más állományra, de hát a kasszától való távozás után nincs reklamáció, ugye… szóval ezt zsebre tettük.
Ezért aztán, ha egyszerre hét kis törpét kell étkeztetnünk, altatnunk, ruháznunk, jó modorra tanítanunk, az is természetes(nek van véve). Tegye fel a kezét, aki nem volt még ügyeletes tyúkanyó!
Hamupipőke – a nebáncsvirág
Ez a legborzasztóbb dolog, ami történhet egy nővel. Hogy nebáncsvirág-természetű. Márpedig sokan és sokszor beleesünk ebbe a hibába, és csilliárdos tanulópénzt kell kifizetnünk az életnek, hogy erről leszokjunk. Hamupipőke ékes példája annak, hogy hogyan kell elfelejtenünk a jogainkat és hagynunk, hogy szó szerint feltöröljék velünk a padlót – többször is. Egy különbség van a mese és a valóság között: a jóságos Tündér keresztanya nem valószínű, hogy létezik – vagy csak szimplán nem ér rá. Szóval jobb, ha nem várunk rá és elkezdünk saját érdekünkben felszólalni. Főleg, ha csak nekünk illik a lábunkra az a nyomorult üvegcipellő – és ezzel még tisztában is vagyunk.
Meg – a következetes következetlen
Hányszor, de hányszor esünk bele ugyanabba a hibába?! Ha Ti nem, akkor igazán büszke vagyok Rátok! Én akár háromszor is képes vagyok elkövetni ugyanazon hibás lépést. Bízni valakiben, szívességet tenni aztán pofont kapni cserébe, segíteni aztán vállalni a bűnbak szerepét…puding vagyok, na. A Hófehérke-szindróma teszi. Megara is csak ímmel-ámmal képes a saját érdekeit előtérbe helyezni annak ellenére, hogy csúnyán megégette magát.
Jázmin – a nagyszájú
Most csak kajánul mosolygok; mert összeszámolni sem tudom, hányszor kaptam meg, hogy jobb lenne ha előbb átgondolnám a dolgokat, mielőtt kimondom. Meghazudtolni viszont nem tudom önmagam és ha van egy határozott elképzelésem, akkor bizony kinyitom a számat. És hiába számolok el akár egymillióig, akkor is ugyanazt mondom majd – legfeljebb fél órával később. 🙂 Amúgy pedig egy nő (Jázmin) bármit megkaphat, ha agyafúrtan adja elő. A legravaszabb férfi fejét is elcsavarjuk ha akarjuk, és ezt jobb belátni. Lehet ez ellen küzdeni, csak nem érdemes. 🙂
Colette – a karrierista
Fentebb már írtam arról, hogy picit olyanok vagyunk mint a kutya esete a konccal. Plusz, a retinánkra égett a “Meg tudom csinálni!” felirat, és ezt folyamatosan példázzuk is. A karrier ugyanolyan fontos nekünk, mint egy pasinak. Ha pedig valaki az utunkba akar állni, akkor ugyanúgy reagálunk, mint ahogy azt egy férfi tenné – csak kicsit rosszabbul. 🙂
Aranyhaj – a határozottan határozatlan
Vannak pillanataink, amikor annyira erősen koncentrálunk valamilyen probléma megoldására, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk fókuszálni – csapongunk csöppet. Például: “Jaj de jó, hogy eljöttem a csajbulira! Vagy mégsem? Jaaaaaj. Erre nagyon szükségem volt, már ezer éve otthon ültem a gyerekkel. De mi van a gyerekkel? Haragszik vajon? Szomorú? Azt hiszem, hazamegyek inkább. Csak még megiszom ezt a kávét. Vagy maradjak inkább? De mit szól majd a szomszéd, hogy ennyit járok el és a bébiszitterre hagytam a kölköt? Áh, letojom. Maradjak? Vagy menjek?” Nem kell ezt tovább fejtegetnem, tudjátok miről beszélek. Ugye? Vagy nem? (A videóból sajnos nem tudtam kivágni a kérdéses részt, 01:06-01:59-ig megtekinthetitek a példát 🙂 )
Ui.: Talán nemsoká’ jövök egy újabb karakterlistával, az utóbbi időben jól megsokasodtak a női szereplők, hála a magasságos Disney-gépezetnek.
A kiemelt kép forrása ez a cikk, a szerzői jogok a Disney tulajdonát képezik.
