Korábban volt egy blogbejegyzésem, melyet itt olvashatsz vissza, ha van kedved. Ebben a posztban írtam arról, hogy mindenkinek van egy hely a szívében, mely különleges dolgoknak, embereknek, emlékeknek – gyakorlatilag bárminek, mi kedves számunkra – van “elkülönítve”. Számomra ezek között a kedves dolgok (helyszín, emlék, hozzá kötődő emberek) ott van Tata is. Most ez a hely kibővült, de igazából egy olyan hellyel, ami bakancslistán van és leginkább vágyakozom utána. Egyelőre még nem tudom, hogyan kivitelezhető – na nem az oda jutás hanem a huzamosabb ideig ott maradás -, de ha el kell jönnie ennek is, hát el fog. Nem siettetem.
Létezik Hollandiában egy kis falu, mely mesébe illően gyönyörű. Giethoorn a neve, és többek között arról – is – híres, hogy itt készült 1958-ban a Fanfár című komédia, Bert Haanstra rendezésében. Ez önmagában még nem tenne híressé egy helyszínt, habár például J.R.R. Tolkien – A Gyűrűk Ura megfilmesítése óta rengetegen elzarándokoltak Új-Zélandra a hobbitok lakhelyét megtekinteni (én is megtenném, ha úgy adódna). Giethoorn viszont még a vibrálóan zöldellő domboknál is szebb. Ugyanis a faluban nincsenek utak, azokat a víz helyettesíti. Ha tehát át akarsz ugrani a szomszédhoz akitől nem egy alacsony sövény választ el, akkor beülsz szépen a kis csónakodba a házad mellett, és elevezgetsz amerre szeretnél. Boltba, a faluközpontba (na jó, ez így viccesen hangzik), vagy ahova csak szeretnél.
Igen tudom, vannak ennek árnyoldalai. Valószínű, egy-két hónap után összeszűkül körülötted a tér (velem ez történt Máltán is, pedig azért a szigetország picit nagyobb, mint egy falu…) és már nem tudsz mit kitalálni, amivel elfoglalhatod magad. A lakosság több, mint valószínű régi helyiekből áll akik nem biztos, hogy “befogadóképesek”. Lehet, hogy én sem szimpatizálnék az ablakomon bekukucskáló turistákkal egy idő után.:-) Wiki szerint Giethoorn a kínai turisták egyik fő úti célja Hollandiában, ez évi minimum 150-200 ezer kicsi kínait jelent. Frusztráló lehet, annyi szent (a vakuvillanásokat valószínű a NASA is tudná rögzíteni). Viszont ha valakivel össze tudnék ismerkedni (értsd: egy couchsurfing-re nyitott helyivel) és eltölteni ott pár hetet, az minden bizonnyal kielégítené azt a hiányt, amit jelenleg érzek. Ezen még az sem változtatna túlzottan, ha – lévén Hollandiáról beszélünk – állandó jelleggel esne az eső és fújna a szél. Bentről az is jobban néz ki. 🙂
Egyébként Giethoorn-ban több, mint 180 híd található. Közlekedni kajakkal, kenuval, csónakkal, vagy az úgynevezett suttogó hajókkal (elektromos de halk) lehet, esetleg lábon vagy biciklivel. Vagyis nincsen sem autó, sem busz, sem más tömegközlekedési eszköz amely a levegőt szennyezné. Zöldellnek a fák, a kertek csodásak, és tapintani lehet a csendet. Érdekesség még, hogy a falu miért kapta a Giethoorn nevet: a szó jelentése kecskeszarv – állítólag egy korábbi pusztító árvíz rengeteget hagyott hátra belőlük maga után és amikor az őslakosok megérkeztek (1230-ban), ez nagyon megfogta őket. A faluban található csatornák hossza összesen 7,5 km, és átlagosan 1 m mélyek. A tipikusan hagyományos, holland építészeti stílusú házak egy része nádtetős, a cseréptetőt a gazdagabb réteg engedhette meg magának.
Csak én vagyok így vele, vagy más is vonzódik ehhez az ékszerdobozhoz itt, a “szomszédságban”…? 🙂
Ha nem tudnád elképzelni, milyen is lehet Giethoorn, itt van néhány kép róla:
