Kacsamesék, 1. rész – Narancsos kacsamell, gránátalmás zöldsalátával

Mostanság eléggé dúl bennem a versenyszellem. Természetesen anyai buzdítással, de minden lehetőséget igyekszem megfogni amit csak a képességeim engednek. Ez vezetett addig, hogy jelentkeztem egy receptversenyre, amivel egy szuper főzőtanfolyamot és egy “gourmet” ajándékcsomagot lehet nyerni. Persze szokás szerint – nem is én lennék, ha nem így lenne – , az utolsó napon főztem meg az ételt. Lehet, hogy mégis csak nyomás alatt tudok hatékonyan dolgozni? 🙂 Nyilván nem várok túl sokat ettől, de jó indok volt egy kis szombati főzőcskére és közben anya-lánya tereferére. Ha mégis nyerek az azért lesz jó, mert még újabb dolgokat tanulhatok olyan emberektől, akiknek fejlettebbek az ízlelőbimbóik és tudományosabbak a tapasztalataik.

Az említett versenyen az ember lánya az étel ízével nem, viszont az arról készített fotóval lehet befutó. Így miután elkészítettem a fogást, sajnálatos módon hosszú percekig korgó gyomorral kellett 5 cm távolságról vizslatnunk édesanyámmal, míg el nem készítettem a megfelelő képet a százezredik művészi beállítással. 🙂 Viszont utána jóízűen befalhattuk az adagunkat, ez pedig kárpótolt minden szenvedésért. Pont olyan finom volt a kacsa, amilyen jól nézett ki a receptkönyvben. Ráadásul annyira egyszerű, mutatós és gyorsan elkészíthető, hogy azt hiszem nem utoljára szerepelt ebédként az asztalon. Mivel feladatomnak érzem, hogy a finomságok igéjét szórjam ezért álljon itt a recept, mindenki tíz ujjának megnyalogatására. 🙂

Két főre az alábbiakra van szükség:

• 1 egész kacsamell (mondjuk ha biztosra akarunk menni, számoljunk rá repetát)
• rucola saláta
• 2 db narancs
• 1 db gránátalma
• só
• bors
• kb. 2 cm friss gyömbér
• 1 evőkanál méz
• 2-3 evőkanál balzsamecet
• 2-3 evőkanál olívaolaj

Ennyike! 🙂 A rendkívül bonyolult elkészítés lépései pedig a következők:

Elsőként előkészítjük a kacsamellet: bőrét átlósan beirdaljuk, jól besózzuk, borsozzuk és a bőrös felével lefele téve egy serpenyőben lassan, közepes lángon kisütjük a zsírját. (A recept szerint a zsírt később le kell önteni róla, én inkább hagytam a helyén, kell a szaft a falusi libának. Azaz kacsának. 🙂 ) Amíg ez megtörténik, előkészíthetjük a salátát. Kioperáljuk a magvakat a gránátalmából – ezt a profik úgy csinálják, hogy félbevágják az almát és lefelé fordítva fakanállal kiütögetik belőle a magvakat. Ezt a lépést nem próbálhattam ki mert kis koszolással jár, de ha majd egyszer egyedül leszek biztos nem hagyom ki. Amíg tehát anyu a gránátalmával szöszölt, én gyorsan bekevertem a salátaöntetet. Azaz: lereszeljük a meghámozott gyömbért (ezt kanállal a legegyszerűbb és legtakarékosabb megtenni), majd mehet bele a méz, a balzsamecet, az olívaolaj és végül só, bors. Jön még bele narancslé, ami felgyűlik a narancsok hártyázása során. Előtte azonban egy narancs héját ráreszeljük a már megfordított kacsamellekre. Vigyázat, csak a fehér részig reszeljük a narancs héját, mert onnantól már keserű ízű. A kacsamelleket sütőbe téve 160 fokon, további 13-16 percig kell sütni attól függően, hogy mennyire szeretnénk rosé-ra. Speciel én nagyon szerettem volna, de mivel a dedem még anyatejes, ezért kénytelen-kelletlen jól átsütöttem. Egyébként azt hittem, ennyi idő nem elég, hogy szépen átsüljön a hús, de bőven elég. Sőt, ha nem figyel az ember még ki is száradhat. Visszatérve a narancsokra: a héj lereszelése után lehártyázzuk a narancs-cikkeket, ezt félrerakjuk és a hártyázás során kifolyt narancslevet hozzáöntjük a salátaöntethez. Így lesz citrusos, kerek és karakán ízű öntetünk a friss salátánkhoz. A húst mindenképpen pihentetni kell minimum 10 percig, szépen átjárják az aromák – utána fel lehet vágni szép, kb. fél centis szeletkékre. Tálaláskor a rucola salátát összeforgatjuk a csodás öntetünkkel, rádobáljuk a narancs szeleteket és megszórjuk gránátalma magokkal. Már fogyaszthatjuk is, csak győzzük megőrizni az eleganciánkat! Az ízek harmonikusak, teltek, egymást egészítik ki. A hús omlós, de isteni ropogós a fűszeres bőre. Ehhez robban a szánkban a saláta narancsos, kissé keserédes balzsamos íze. Jó ez hétköznap, vasárnap, vendégvárónak, búfelejtőnek, életuntság gyógyítására – bármikor, bármire.

Nincs is mit ezen túlbeszélni, anyu elmondta a lényeget:

“Mi már nyertünk vele!”

Jó étvágyat kívánok! 🙂

A receptért köszönet Mautner Zsófinak, forrása: www.lidlkonyha.hu (az Ízek nyomában c. könyv, melyben nem mellesleg nem egy finom falat vár még kipróbálásra!)