Nem lévén más dolgom és a nap is hétágra sütött ma, ezért lementem a kb. 100 m-re lévő parkba élvezni az időjárást és kisebb “levezetésként” nekiugrani a Gatsby könyv változatának. Ezzel kapcsolatban van némi hozzáfűznivalóm a tegnapi bejegyzéshez, illetve úgy gondoltam, hogy szükséges erről is írni pár kiegészítést a filmes bejegyzés mellé.
Mindenekelőtt két nagyon fontos dolgot kell megemlítenem. Az egyik, hogy mindenképpen a filmELŐTT ajánlom elolvasni (értendő ez bármelyik változatra). Ki fogok rá térni, hogy miért, legfőképp a saját példám elkerülése végett.:) A másik: amennyiben valakit annyira érdekel a könyv, hogy a kezébe vegye, ha teheti és van ezirányú affinitása, ANGOLUL olvassa el. Sokkal hitelesebb, áthatóbb képet nyújt. Na nem azt akarom ezzel mondani, hogy a magyar fordító nem végzett kielégítő munkát, sőt. Néhol már annyira hűen halmozza a költői képeket és a körmondatokat, hogy elkezdett zsibbadni az agyam és újra kellett kezdenem az oldalt.
Egy könyv elolvasása után az ember mindig elköveti azt a hibát (ha el lehet ezt hibának könyvelni és nem inkább pavlovi reflexnek), hogy az olvasottakat összehasonlítja a látottakkal. Ezek váltják aztán ki a “A könyvhöz képest sehol sem volt” kezdetű megbotránkozásokat. Nos ez megtörténhet fordítva is, nekem a film után a könyv mintha csak felszínesen, cselekményében érintette volna a történet főbb pontjait. Most a kötekedők mondhatják, hogy “De hát fordítva is ugyanaz lesz a helyzet!”, de majd azt is kifejtem, szerintem miért nem. A regény nem túl hosszú, nem véletlen végeztem ki egy délután alatt – bár ha valami leköt, képes vagyok belemerülni és arra feleszmélni, hogy eltelt több óra.
Amint készültem összefoglalni magamban az élményeimet, kutatgattam kicsit és találtam egy blogot, ami kifejezetten könyvkritikákra épül (szubjektív alapon). A szerző fogalmazta meg a legjobban, amit a könyv elolvasása után jómagam is éreztem (mellesleg, ha már ott jártam, elolvastam több általa írt bejegyzést is és azt kell mondjam, hasonló véleménnyel van egyes könyvekről, mint én…fogok ott még kalandozni…): “Ez a kérdés merült fel bennem olvasás közben. Őszintén: ebben a könyvben szinte semmi nincs, ami engem érintene, mégis magával ragad. Nem nagyon lehet benne feszültségfenntartó elemeket találni – talán még addig, míg Gatsby titokzatosként szerepel benne – sajnos még ezeket az elemeket is ellaposítja a fülszöveg, ami előre elmondja a történet nagy részét. Vagy nem is sajnos? Nem fantasztikus, hogy nem elég, hogy érdektelen a könyv, nem is túl lendületes, rengeteg homályos pont marad, előre tudod a történetet – és mégis élvezed és kellemes olvasmány?” (www.olvasat.blogspot.com)
Szóval, a könyv alapján a film “gyatrának” és elnagyoltnak látszódhat és/vagy fordítva, de szerintem ez nem igaz – legalábbis nem ebben az esetben. Számomra a fentebb idézetteken kívül leginkább a költői képek nyújtottak sokat (elismerem, néhol tényleg túlzásba esve…), és ezért írtam a 2. számú legfontosabb dolgot az elején: nekem mindenképpen angolul kellett volna elolvasnom. Magyarul eleve nem ugyanaz a hatás de, mint azt utólagos internetes böngészéseim alapján is alátámaszthatom, az angol verzió adja az igazán súlyos többletet, nyelvi sajátosságai és megfogalmazásai kapcsán. Csak egy példát jegyzek meg angol és magyar verzióban ugyanarra a mondatra, és ezt szerintem nem is kell tovább magyaráznom:
“És remélem, őrült lesz. Mert ez a legjobb, ami egy lányból lehet ezen a világon. Egy gyönyörű kis őrült.” // “I hope she’ll be a fool — that’s the best thing a girl can be in this world, a beautiful little fool.”
Ha már a pro és kontránál tartunk: az utolsó mondat után valahol mélyen megnyugodtam, mert többet tudtam meg Gatsbyről: olyan információkat, melyeket a film alapján nem tudhattam meg. Nyilván, teljesen érthető ha arra gondolok, hogy a film középpontjában mi és ki állt (és ez egy hatalmas pirospont a film készítőinek, nem tették unalmassá mellékvágányokkal a főszálat, ami hangsúlyozottan NEM a szerelmi történet, hanem egy személyiség fókuszpont köré formálódása). A könyv alapján például meglepő volt, hogy a mesélőnek is bensőségesebb viszonya alakul ki Daisy barátnőjével, mint amennyire a filmben ez kivehető (=kb. semennyire, senkit sem érdekel szegény Tobey magánélete.;-)..) Viszont én kifejezetten örültem ennek. Olyan volt, mintha egy kiegészítő részt láthatnék a film rendezői változataként (elég vizuális típus vagyok ahhoz, hogy már a látott szereplőkkel éljem meg a könyvet is..): mintha egy kis papíresernyőt kaptam volna a koktélomba. Emellett a könyvet sokkal jobban áthatja az a korhű ábrázolás (az amerikai újgazdagok élethez való hozzáállásáról és sok egyébről), ami a filmben nem annyira élvez prioritást. Szóval, nekem ötös volt ez is.:) Olyannyira, hogy lehet, nekiugrom kicsit később angolul is ha másért nem, tanulni…
Még valami: miközben képeket kerestem a mostani bejegyzésemhez, a Google sorban kiadta a könyvek különböző kiadásainak előlapjait. Kifejezetten tetszik, hogy mennyire a főbb motívumait ábrázolják a történetnek. Komolyan, nem sokszor látni ennyire részletekre eső, mégis egyértelműen “rámutató” ábrázolást (jó-jó, egyszerű a sztori, mint a százas szög). Ezek a képek azoknak fognak jelenteni valamit, akik látták a filmet, esetleg olvasták a könyvet – szerintem művészi a csokor, amit sikerült összehalásznom és szétszórnom a mai irományomhoz.:)
Zárszónak a kedvenc idézetem a könyvből és a filmből egyaránt:
“And I like large parties. They’re so intimate. At small parties there isn’t any privacy.”
Cimkék
Rólam
Büszke vagyok… … mert Önmagam vagyok. … mert az Egri csillagok Vicuskájának nevét viselhetem. … mert az írás, az olvasás szeretete belém ivódott az anyatejjel. … mert van humorérzékem. … mert létrehoztam ezt az oldalt.
Ami még várat magára: … a regény, aminek megírására 30 éve készülök, … az optimizmus, hogy könnyebb legyen nekem, és mindenkinek, … hogy feladjam.
2 thoughts on “Na még egyszer! – A nagy Gatsby”
…Ez megint jól sikerült! Köszönöm! 🙂
Kedves egészségedre!:)