Színészek, akik túl keveset tehettek le arra a bizonyos asztalra

Sokan írtak már erről a témáról, sőt. Talán túl sokan is, hogy manapság bárki felfigyeljen az ilyen posztokra. Viszont vannak olyan személyes kötődéseim a témában, melyeket nem tudok magamban elfojtani, bármennyire is szeretnék. Olyan színészekről fogok írni, akiknek korai halála mély nyomott hagyott bennem.

Mégpedig azon önző okból kifolyólag, hogy ezek az emberek rengeteg pluszt adtak számomra. Még akkor is, ha csak filmekről van szó. Azért ha belegondolunk, egy-egy film/könyv/mű egy ember mentalitására, motivációira, és úgy egyáltalán a lelkére hatással lehet.

1. Bruce Lee:

Azt hiszem, Bruce Lee neve senki számára nem ismeretlen. A harcművészet berkeiben általános hódolat és tisztelet övezi személyét, és nem véletlenül. Bruce Lee nem csupán egy kínai harcművész volt, annál sokkal több: színész, rendező, producer és forgatókönyvíró. Azt csinálta, amiben legendásan jó volt. Ő hozta létre a jeet kune do harcművészeti iskolát is. A Time magazin a XX. század legfontosabb személyei közé sorolta.

Kevesen tudják, hogy Bruce Lee nem kizárólag a harcművészetben élte ki magát: imádott vívni és bokszolni is. Amerikában tanult filozófiát, és az egyetemi évek alatt tánc-és harcművészeti oktatóként kereste meg a kenyérre valót. Mindössze 30 évesen, 1970-ben szerződtették a Golden Harvest filmstúdióhoz, de sajnos nem láthattuk sok játékfilmben – és ez nem a tehetsége hiánya miatt történt így. Negyedik filmje, A sárkány közbelép (naggggyon jó alapfilm!) premierjét már nem érhette meg: 1973. július 20-án, váratlanul halt meg – valószínűsíthetően allergiás volt a fejfájására bevett gyógyszerekre.

Bruce Lee volt az az ember, akinek elég volt csupán négy híres filmben szerepelnie ahhoz, hogy mérföldkövet teremtsen a filmművészetben, a harcművészet filmbeli ábrázolásában. Alakja máig rengeteg színészt inspirál. Én pedig tisztán emlékszem, hogy az első videokazettán lévő Bruce Lee filmet apu adta a kezembe azzal, hogy “ez egy alapfilm, lányom” – a Halálos játszma volt, amit nagyjából ezerszer láttam. A legmenőbb ruhának gondoltam a sárga-fekete csíkos kezeslábast.

Harcművészete hűen tükrözte Bruce Lee filozófiáját, mely elég eklektikus nézetekből állt össze. Alapvetően Bruce Lee azt vallotta, „csak azt alkalmazd, ami működik, és vedd el bárhonnan, ahol rátalálsz.” Lee szerint a legjobb, ha olyanná válsz, mint a víz: “Ürítsd ki az elmédet, légy alaktalan, formátlan – mint a víz. Ha vizet öntesz egy pohárba, az pohárrá válik; ha vizet öntesz egy üvegbe, felveszi az üveg alakját. Ha teáskannába öntöd, teáskanna lesz. A víz képes folyni vagy képes zuhataggá válni. Légy maga a víz, barátom.” /Bruce Lee/

Amit ránk hagyott: A sárkány útja (1972), Halálos játszma (1972), A sárkány közbelép (1973), Halálos játszma 2. (1981)

2. Brandon Lee:

Személyes tragédiaként éltem meg – és gondolok máig arra -, hogy Bruce Lee szintén tehetséges fia, Brandon Lee csupán 28 évet kapott a sorstól. Apjához hasonlóan Brandon is szerette a harcművészetet és a filmes szakmát – mindkettő a vérében volt. Apja tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála után Amerikába költözött anyjával, állítólag nehezen kezelhető gyerek volt. Érettségi előtt három hónappal például udvariasan kérték rá, hogy hagyja el az oktatási intézményt – és ne is nagyon térjen vissza.

Brandon New Yorkban, a híres Lee Starsbeg akadémián vett színészleckéket, a harcművészetet pedig apja legkiválóbb tanítványától, Dan Inosatotól tanulta. Első televíziós filmje, melyben debütált a Kung-fu: A film volt, melynek folytatást is terveztek teszt-jelleggel, de nem volt koronázatlan sikere. Ezen kívül egy főszerepe volt egy hongkongi  akciókrimiben (Akit csak a bosszú éltet) és egy B-kategóriás akciófilmben, a Lézer misszióban – ez már angol nyelvű volt.

Végül 1991-ben érkezett meg a siker kapujához, melyen Dolph Lundgren vezette át: sokak számára a Leszámolás Kis-Tokióban egy zsákutcás film-kategória, de nekem a szívem csücske. Nem kizárólag Brandon Lee miatt (habár ez a mozifilm már tényleg “amerikai” és tényleg színvonalas volt), hanem a hangulata miatt. 1992-ben kapta Amerikában az első főszerepet a Mint a tűz című filmben, és ugyanebben az évben választották ki Eric Draven szerepére, A Holló képregény megfilmesítésében. Ebben a filmben érte szerencsétlen baleset az egyik jelenet forgatása közben (Funboy lőtt rá közelről a szobában). A fegyverhasználati szabályok (a csőben maradt egy töltény, melyet a következő vaktöltény lőtt Brandon hasfalába) biztonsági előírásának szigorítása érdekében Brandon jegyese, Eliza kérvényt nyújtott be. A film forgatásából csupán 8 nap volt már hátra, és egy héttel később lett volna Brandon és Liz esküvője is.

Amit ránk hagyott: Kung Fu: A film (1986), Akit csak a bosszú éltet (1986), Kung Fu: A következő generáció: Ohara (1988), Lézer Misszió (1990), Leszámolás Kis-Tokióban (1991), Mint a tűz (1992), A Holló (1994)

3. Anton Yelchin:

Anton Yelchin kizárólag egy bizonyos filmje miatt nőtt nagyon a szívemhez. Nem, nem az új Star Trek kapcsán – bár leginkább ebből a filmből ismert. Egy nagyon kedves barátom, még Máltán javasolta, hogy nézzem meg az Odd Thomas – A Halottlátó című filmet. Nem olyan veszettül régi a film, 2013-ban jött ki. A sztorit nem mesélem el, mert egyrészt nem akarom lelőni a poént, ha még nem láttad – és ebben az esetben érdemes megnézned a filmet. Kedves, humoros és morbid egyben. Plusz nagyon megvan benne a csavar, az a bizonyos plusz – amit szintén nem mondok el.

Az Odd Thomast annak ellenére szeretem, hogy Dean R. Koontz könyveiért nem kifejezetten vagyok oda (a műfajért, pontosabban). Ha pedig túlvagy már a film megnézésén, akkor lehetséges, hogy Téged is ugyanaz a borzasztó furcsa érzés fogott el, mint engem. Hogy Anton Yelchin halála valahogy egy elképesztően morbid fricskának tűnik.

Egyébként a fiú nagyon fiatalon, és már-már “Darwin-díjasan” hagyott itt minket. 🙁 2016. június 19-én a saját terepjárója szorította neki tulajdon kerítéséhez, és megfulladt. Borzasztó. Tényleg. Borzasztó, és értelmetlen.

Amit ránk hagyott, a teljesség igénye nélkül: Angyali meló (2001), Alpha Dog (2006), Star Trek (2009), Terminátor: Megváltás (2009), Frászkarika (2001), Odd Thomas – A halottlátó (2013), Sötétségben – Star Trek (2013), Star Trek: Mindene túl (2016)

4. Brittany Murphy:

Szintén nagyon fiatalon érte utol a végzete szegény Brittany-t, aki érdekes módon általában filmjeiben is törékeny, labilis lelkületű szerepeket játszott el – természetesen teljes átéléssel, tökéletesen. Brittany szülei elváltak, a lányt apja nevelte fel és Atlantából Los Angelesbe kifejezetten azért költöztek, hogy Brittany színészi karrierje beinduljon. 14 évesen már főszerepet kapott egy sorozatban, én azonban először a Spinédzserek című filmben láttam, Alicia Silverstone-nal. Maradandó élményt az a film nem hozott, viszont az Észvesztő 1999-ben annál inkább: ebben Angelina Jolie és Winona Ryder mellett kapott egy jelentősebb szerepet. Na és természetesen ott volt a Sin City, ami azért elég sikeres film volt – népszerű színészekkel – ahhoz, hogy Brittany nevét is beírja a filmtörténelembe. Emellett a zenei és a modell-karrierben is próbálgatta szárnyait.

Színészi tehetségét gyakorolhatta Michael Douglas mellett (Ne szólj száj!), de Eminemmel is forgattak filmet (8 mérföld) és volt egy-két jó vígjátéka is, például a Nagydumás kiscsajok és a Szakítópróba. Mindig azt éreztem, hogy több volt Brittany Murphyben, mint amennyit mutatott, és sokan buta kis szöszkének gondolták – de azt hiszem, valami miatt nem tudott igazán kiteljesedni. Halálát állítólag tüdőgyulladás és a vényköteles gyógyszerek túladagolása okozhatta, 2006. december 20-án. Az Ő halála az a kategória, melynek okára valószínűleg sosem derül majd fény.

Amit ránk hagyott, a teljesség igénye nélkül: Spinédzserek (1995), Észvesztő (1999), Ne szólj száj! (2001), Fiúk az életemből (2001), 8 mérföld (2002), Szakítópróba (2003), Nagydumás kiscsajok (2003), Sin City (2005), Szerelem és egyéb katasztrófák (2006)

5. Heath Ledger:

Utoljára hagytam Heath Ledgert, akiről sokáig nem tudtam eldönteni, szeressem-e vagy beskatulyázzam az ügyeletes szépfiú kategóriájába. Először a 10 dolog, amit utálok benned című filmben láttam – tipikus tinédzserkori “kötelező” film volt ez. Szerettem, de semmi különös. Aztán ott volt a Lovagregény, ami valahogy nem fogott meg: idegesített a zene és a téma feldolgozásának – számomra – össze nem egyeztethetősége. Majd jött a Casanova, ez még mindig nem győzött meg teljesen, de a Brokeback Mountain – Túl a barátságon, majd a Grimm már nagyon is. Végül a Batman: A Sötét lovagban eljátszotta azt a Jokert, mely az én szememben a legigazibb őrült díját vitte.

Heath Ledger nevét egyébként Emily Brontë híres regényéből, az Üvöltő szelek-ből kapta, Heathcliff után. Testvérét, Kate-et a regény másik főszereplőjéről, Catherine-ről nevezték el. Ledger már 16 évesen keményen dolgozott színészi karrierje érdekében, és saját bevallása szerint minden szerepbe maximálisan beleélte magát. A Sötét lovag forgatása alatt készítettek vele egy interjút, melyben elmondta, hogy Joker szerepe nagyon is megviselte: „A testem kimerült volt, de az agyam nem bírt leállni.”

Heath Ledger testére 2008. január 22-én talált rá házvezetőnője: halálát állítólag gyógyszer általi, véletlen túladagolás okozta. A Batman forgatása alatt álmatlansággal és levertséggel küszködött, erre szedte a gyógyszereket. Heath Ledger a 81. Oscar-gálán megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó posztumusz Oscar-díjat, Joker alakításáért.

Amit ránk hagyott, a teljesség igénye nélkül: 10 dolog, amit utálok benned (1999), A Hazafi (2000), Szörnyek keringője (2001), Lovagregény (2001), Casanova (2005), Brokeback Mountain – Túl a barátságon (2005), Grimm (2005), Batman: A Sötét Lovag (2008), Dr. Parnassus és a képzelet birodalma (2009)

Kiemelt kép forrása: itt.

Forrás: Wikipédia