Az új pasta-kedvenc: cukkinis tészta

Undok, esős idő van. Ilyenkor az ember alig bírja nyitva tartani a szemét főleg, hogy az ég világon nincs kedvem semmihez. Természetesen a főzés és az evés ez alól kivétel. Meglepő, mi? 🙂 Nem annyira. Viszont a lustán szemerkélő esőben a szakács is lusta. Inkább olvasna, aludna, ha már nagyon nem tudna mit kezdeni magával, talán edzene (bár ez a projekt azt hiszem, csak akkor indul majd újra, ha kitavaszodik végre és hosszabbak lesznek a nappalok). Hála az égnek, vannak olyan ételek, amik az ilyen ótvar időben és hangulatban is gyorsan megvannak, kevés energia befektetéssel. Ha megfőzzük az ilyen ebédeket, a kedvünk is sokkal jobb lesz. Közismert, hogy sötétben minden gondolat sokkal nyomasztóbb és bonyolultabb. Nos amit most hozok, az garantáltan a napfény ízét hozza el a gyomrunkba! 🙂

Még nem említettem talán de vannak olyan kaják, amiknek az abszolút és örök rabja vagyok. Ide tartoznak a japán konyha képviselői, a főzelékek és a tészta-félék. Akár minden nap meg tudnám enni a tésztát, minden minőségében és mennyiségében. Fitnessz-motivációs szempontból ugyan nem a legjobb mánia mert sokak szerint felesleges kalória, ami ráadásul csak fél óráig veszi el az étvágyat, én mondjuk az utóbbit nem vettem még észre. Az edzés már más dolog – de mozogni tészta nélkül is hasznos. Hála az égnek remek teljes kiőrlésű és egészséges tésztákat is lehet kapni már a DM-ben és egyéb bioboltokban, érdemes keresgélni. Arról nem beszélve, hogy nem üli meg úgy a gyomrunkat, mint egy húsos étel. Szóval egy amúgy is ködös napon, amikor kinézve elmegy az életkedvünk amiért acélos az ég alja, ez a cukkinis tészta kész felüdülés lesz. A cukkini egyébként rendkívül egészséges és finom, nem mellesleg több diéta alapja is: 100 grammjában átlagosan 30 kalória található, bátran ehetjük tehát nagy mennyiségben. Kis utánajárás után elmondhatom, hogy kedvezőek az élettani hatásai. Mivel 95 %-át víz alkotja, ezért kiváló hidratáló. Emellett rengeteg vitamint tartalmaz: káliumot, foszfort, cinket, magnéziumot és kalciumot is, ezen felül gazdag A-, B1-, B2- és B6-vitaminokban is. Lúgosító és a szervezet számára könnyen hasznosítható zöldség.

Na de, a Révai nagylexikon után most már jöjjön a recept, hogy ne csak borzoljam az idegeket. 🙂

A hozzávalók két személyre, repetásan:

• 1 közepes méretű cukkini (az lenne a legjobb, ha a környéken több színűt, fajtát is lehetne kapni – imádnivalóan üde színt adna az ételnek!)
• 1 db nagyobb vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma (attól függően, mennyire szeretitek az intenzitását)
• 1 húsleves/zöldségalap kocka (ha nincs kéznél némi húsleves vagy zöldségleves)
• csirkemell sonka/egy egész csirkemell (opcionális, ha valaki szeretne némi húst mégis belerakni)
• só
• bors
• szerecsendió (ha nincs  reszelni való egész, jó az őrölt változat is)
• bazsalikom (jobb a friss de ha nincs, mehet bele szárított is)
• kevés olívaolaj és vaj
• kevés fehér szezámmag vagy sózatlan mogyoró (opcionális, elhagyható)
• 1 csomag spagetti/linguine

A fentiek nem mondanám, hogy anyagi csőd szélére sodorják az embert, ennek ellenére ebből egy nagyon finom ízvilágot lehet összehozni. Természetesen a kísérletező kedvűek variálhatnak a hozzávalókkal, én ki fogom próbálni például répával is. Az elkészítése sem igényel mesterszakács múltat. Kevés olívaolajon és vajon üvegesre pirítom az apróra vágott hagymát. A cukkinit „zsülienre” vágom, a csirkemell sonkát/csirkemellet szintén apró csíkokra. Előbb a húst dobom a hagymára pirítani, majd a cukkinit. Ezután az apróra vágott fokhagymát. Ezen a ponton szoktam felönteni kevés vízzel, hogy a fokhagymából ne főjön ki minden aroma; természetesen ha van alaplevem, abból öntök rá kb. 1,5 dl-t. Ha nincsen, akkor belemorzsolom az alapkockát és fűszerezem: sózom, borsozom, reszelek rá egy kevés szerecsendiót. Amennyiben óriási szerencsém van és még sikerül előkotornom a mélyhűtőből egy kis fagyasztott, aprított medvehagymát, akkor abból is rakok bele. Sajnos most már elhasználtam mindet, pedig nagyon finom ízt ad. A következő medvehagyma-szezonban ismét fel fogok tankolni belőle, mert nagyjából mindenbe rakok belőle. Pontosabban mindenbe IS. 🙂 Hagyom picit rotyogni alacsony lángon, hogy elérje a szószos-ragus állagot. Miközben összeérik a „rávaló”, felrakom a vizet forrni és beledobom a tésztát (nem kell egész zacskó, csak amennyit éppen frissen megeszünk), rendszerint teljes kiőrlésű, bio linguine-t. Kinek mi, ugye. Szerintem ez „hosszú” tésztával a legjobb, tekerve. 🙂 A DM-es teljes kiőrlésű linguine ráadásul enyhén gesztenyés aromával rendelkezik, ami isteni! Ha „al dente” a tészta, leöntöm róla a vizet és mehet a tészta a szószhoz, amivel összeforgatom. Remélem, senki nem mossa le a tésztát vízzel, mert az a profik szemében is bűn! 🙂 Megpirítom a szezámmagot/apróra zúzott mogyorót, amivel majd tálaláskor szórom meg a tésztát, az aprított bazsalikommal együtt.

Az elkészült étel színes, illatos, nyáridéző, könnyed, mégis laktató. Minden második nap elém tehetnék, akkor sem unnám meg. 🙂

Beszéljen helyettem a kép, habár sokat nem művészkedtem a beállításokkal, sajnos nem tudtam visszafogni magam…