Sokszor hallom férfiaktól, hogy mi nők, képesek vagyunk órákat sőt: NAPOKAT a fürdőben és/vagy szépítkezéssel tölteni. Halkan jegyzem meg, volt nekem olyan pasim, aki nemét meghazudtolva háromszor annyit fésülte a hosszú haját mint én, na de biztosan én vagyok igénytelen. 🙂 Mindenesetre, az alábbi példatörténet szóljon mindazon férfiaknak, akik nem tudják értelmezni, miért tart az igényessé válás addig, ameddig.
Történt ugyanis, hogy nemrégiben készültünk az első belföldi utazásra Irdatlankával: hova máshova, mint a Balaton partjára. Minden valamirevaló magyar családnak el kell mennie nyáron a Balatonra, mert ez nekünk a riviéra, ugye.
Viccet félretéve tényleg szeretjük a Balcsit, viszont a magyar tenger maga egyet jelent a vetkőzéssel – de legalábbis a strandpapuccsal. Úgyhogy, gondoltam én, akkor bizony szépnek kell lenni: kilakkozom hát a körmeimet, ne tűnjek már olyan leharcoltnak, MINTHA egész nap egy majd’ két éves poronty után rohangálnék a paprikás krumpli elkészítése (reform módon) és a szőnyegek kirázása között.
Elővettem a békebeli időkből megmaradt lakk-készletemet (hajdanán hetente más színben pompáztak a praclik, kézen-lábon!), és utasítottam a ház felnőtt Férfitagját, hogy lesz szíves egy csöppet Irdatlankát elterelni, úgy gyorsabban végzek.
Készséges volt, előtte persze megkérdezte, hogy 1: mikor készül el a remekmű; 2: miért kellene neki választani a narancs és a lazacszín között, mi köze neki mindehhez és egyáltalán a két pantone-kód között van-e különbség, mert ő bizony nem látja.
Nem mentem bele a színek különbözőségének rejtelmeibe, de e nélkül is sikerült rábírnom a válaszra, így elöl hagytam az alapozó- és ápolólakkot, a lazacszínű lakkot, és a fedőlakkot. Valamint a hologram ezer színében pompázó kis kövecskéimet, mert nyáron nem sminkelek (két perc után lávaként folydogálna le minden az orcámon) – ezért a körmeim az ékkövek rajtam (muhaha).
A rendkívül magabiztos kezdetekkor
Nagyon profinak és nagyon felkészültnek éreztem magam, már csak a megvalósítás hiányzott, és akkor ezt most egy időskála segítségével tudósítanám Nektek:
10:00 – az alapozó-vitaminos lakk felhelyezése a jobb- és bal lábak körmeire, száradás
10:15 – Irdatlanka megkörnyékezi a száradó lábakat, Anyaállat kissé zavartan igyekszik elterelni a figyelmét: odadobja az egyik nem használt, másik lakkot, hogy inkább azt nézegesse
10:25 – felkerül a lábkörmökre az első lazacszín réteg, száradás
10:35 – Irdatlanka megunja az odakínált csalit, és elkezd élénken érdeklődni a felkent rétegek iránt (értsd: hangosan magyarázza a lábujjaimra mutogatva, hogy „BIBI”, és igyekszik megpuszilni őket)
10:45 – Anyaállat a pánik jelentkező tüneteit produkálva igyekszik elmagyarázni Irdatlankának, hogy ez most Anyának fontos, és mindjárt végez, minden csak pillanatok kérdése, addig „nézd, itt van ez a polírszivacs!”
10:50 – felkerül a második, egyben csíkmentesítő réteg lazacszín is a lábkörmökre, száradás
11:10 – Irdatlanka 2 percnyi gyanús távollét után kihozza a fürdőben (magas polcon) lévő szütyőt, melyben a körömvágó ollón kívül más gyilokszerszámok (reszelő, körömágy-visszatoló, aceton, stb.) és rengeteg lakk található – ezeket és a többi kis követ igyekszik módszeresen szétszórni és kitekerni a szőnyegen – az Anyaállat kezd kétségbeesni, főként a száradásból adódó mozgáskorlátozottsága végett
11:15 – felkerülnek a nagylábujjak körmeire a díszítőelemek (kövek), és végül záróakkordként a fedőlakk is, száradás
11: 25 – Irdatlanka dolga végeztén (értsd: káosz a nappaliban) hiperventillálásba kezd, mely során – az Anyaállat csattogó-cserregő hangoskodása ellenére – eltapossa Anyaállat száradó nagylábujj-körmét, lazacszínes-ezerköves-mindenestől, első idegösszeroppanás
11:30 – Anyaállat egy kisebb, hajtépéssel és körbe rohangálással kísért roham után acetonnal eltávolítja az eltaposott maradványokat a nagylábujj körméről, majd újrakezdi a folyamatot
11:40 – Irdatlanka dacosan igyekszik megmutatni Apának, hogy az ott Anyaállat lábujjain „Lakk” – második idegösszeroppanás, cséphadaró-szerű akadályozó mozdulatokkal
11:55 – Anyaállat befejezi a nagylábujj-köröm restaurálását, elégedetten hátradől – majd konstatálja, hogy ugyanazon a lábán közben belenyúlt egy másik körömbe is – harmadik idegösszeroppanás
12:00 – a templomharang elüti a delet, Apa megkérdezi, mi lesz az ebéd – negyedik idegösszeroppanás
12:15 – a másik köröm rekonstruálása, miközben Irdatlanka hisztirohammal kísérve (Apával együtt) elhagyja a nappalit (értsd: a helyzet a tetőfokára hág, miközben kiderül, hogy gyarló Anyaállat az ebéd helyett a körmeivel foglalkozott, ráadásul már kettő, azaz két órája)
12:30 – Anyaállat a konyhába totyog és lábujjaira nézve elmorzsol pár örömkönnyet: KÉSZ!
12:32 – Anyaállat eljátszik a gondolattal, hogy a kezein lévő körmöket is kilakkozza
12:34 – Anyaállat vitaminos lakkal befedi említett körmöket, és eljátszik a gondolattal, hogy újra belevág az „épített körmös” időszakba
Nos. Van még valakinek kérdése arra vonatkozóan, hogy miért is töltünk minimum két és fél órát azzal, hogy még csak nem is látványosan, de szépüljünk? Van kérdés – nincs kérdés? 🙂
