Kedves Tavasz! Mindenkinek mást és mást jelentesz. Megannyi érzés, gondolat és emlék kötődik Hozzád. Számomra pedig igazán különleges vagy, talán egy picivel különlegesebb is a többi évszaknál.
Számodra egy egész doboz van megtöltve és elraktározva a lelkemben.
Most pedig leülök, felnyitom a kopott kis dobozom tetejét és elmesélem, mit jelentesz számomra Te, Tavasz.
Tavasz…nekem Te vagy a szikrázó napsütés. A redőny vékony résein át betörő fénysugár, melyeket álmosan, hunyorítva nézek. A gesztenyebarna, izgága hajfürtjeimet borzoló langyos szellő, amikor kinyitom az ablakot. Az izgalom, ami eltölt, hogy lemehetünk a testvéremmel játszani a kertbe. Te vagy maga a szabadság, a kert zöldje és a frissen felkapált föld.
A rügyek a fán, a mandulafa pasztell-rózsaszín virágba borult ágai, melyek csodásan kuszálják össze az ég kékjét, amikor felfelé nézek.
Mert én gyerek vagyok még, nagyon kicsi…a fa pedig óriás. Te vagy a virágok bódító illata: átszökkensz a hófehér lepedők közt, melyek felakasztva lengenek a szélben.
Te vagy a nyugodtan döngicsélő méhek és bogarak zaja, az álmosító zöngés neszei. Te vagy a fecskefarkú lepke lágy röpte, a kék boglárka bája. A tempera festékek keveredő színei és illata, ahogyan a kis erdőt festjük meg épp. Te vagy a hajnali harmatcsepp a százszorszépeken a kertben, ahol a legapróbb játékaink bújnak meg… A teraszon surranó mókus: az apró szökkenések, ahogyan átugrik a barkafára.
Te vagy a cserebogarak esti tánca és a magasztos, nemes szarvasbogár vonulása minden este, ugyanabban az időpontban. Ott vagy minden szalonnasütés forró illatában, füstjében és a tűz pattogó lángjában. Te vagy a ház melletti rengeteg esti békakuruttyolása, a cikázó denevérek szárnyalása.
Te vagy az ibolya kékje és a hóvirág fehérje, a hideg és a tél temetése.
Te vagy az újrakezdés, a felébredés, a napsütés, az illatok és fények játéka. Te vagy a születés. És végül Te vagy a halál is. Te vagy számomra az elmúlás, 25 évnyi fájdalom és hiány. Te vagy az emlékeztető, hogy nincsen apám. Megváltoztathatatlan tollvonás vagy, mely átírta az életem. Tavasz: Te vagy az évszak, mely szívemben űrt hagyott, és kárpótolni képtelen.
