A blogom ‘Beszélgetések’ “rovatának” ötlete régóta érlelődött már bennem. Erről bővebben előző bejegyzésemben írtam, ha esetleg kimaradt a dolog. 🙂 Arról is írtam már, hogy az utolsó – és egyben kezdő – lökést az induláshoz egy számomra nagyon motiváló személyiségnek köszönhetem: Bihari Vikinek.
Hogy kicsoda pontosan Bihari Viktória? Erre a legjobb leírást Viku “Tékasztorik és egyéb Vikuságok” című (blogjából készült) könyvének hátoldalán olvashatjuk:
“Bihari Viktória humorista, blogger és internetes szökevény. Nem szereti a címkéket, főleg a bloggert és a humoristát nem, szereti viszont a szórakoztató irodalmat és a jól átsütött sertésoldalast. A szerző nem nyert proccos díjakat, nem tanult külföldön, és nem is a férje farvizén ért el sikereket ha a sok-sok lájkot sikernek lehet nevezni.”
Teljesen magától értetődő, hogy miután Ő volt számomra a Beszélgetések fogaskerekeinek beindítója, az első interjút Vele olvashatjátok. 🙂 Íme:
Egy összeállításban beválasztottak Téged 10 inspiráló nő közé – akik között vannak vállalkozásukat sikerre vivő anyukák, üzletasszonyok, bloggerek. Milyen érzés Magyarország legsikeresebb hölgyei között lenni? Ez azért már egy pozitív visszaigazolás arra, hogy jól csinálod amit csinálsz, nem?
BV: Semmilyen érzés alapvetően, nyilván a hiúságomnak jól esik, de ebben az országban sok inspiráló és tehetséges ember van, a cikk szerzője rám is gondolt többek között, ez kedves, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok ennek.
Hogy mit csinálok jól…fogalmam sincs. Próbálok egyre őszintébb lenni, néha sikerül is, ha nagyon összekapom magam.
És akkor most jöjjön a szakmai múltad: hogyan jutottál el addig, hogy egy saját képzést indíts?
BV: Félálomban jött az ötlet, mint a jó ötleteim nagyjából 100%-a. Szorult a hurok a nyakam körül, úgy mondtam fel az előző melóhelyemen, hogy nem volt új állásom, ki kellett találnom valamit és arra gondoltam, oké, átadom azt a fajta tapasztalati tudást, amivel rendelkezem.
7 éves korom óta írok, vezettem és vezetek blogokat, működtem social media managerként, copywriterként, így adott volt, hogy azt adjam tovább, amihez értek. És nagyon jól sikerült, imádtam, imádom a Content Schoolt, mert nem egy iskola, nem egy tanfolyam, hanem ahogy a többiek aposztrofálták: egy inspirációs kurzus, ahol nagyrészt az emberi lélek kerül előtérbe. Persze fejlődnek a tanulók, írnak, okosodnak, kinyílnak, de az intim és szeretetteli közeg a lényeg.
Mesélj kicsit kérlek a Content School-ról. Miért hoztad létre, mit lehet itt tanulni (ok-ok: tartalom írást, tudom), miért különleges?
BV: Azért hoztam létre, hogy legyen egy bullshit-mentes képzés, mely mindenkihez szól, anyukákhoz, műkörmösökhöz, selyemfestőkhöz, PR-osokhoz, költőkhöz, építészekhez. Azt tapasztaltam, hogy borzasztó like éhség van a neten, mindenki figyelmet, megosztást és követőket akar, viszont a tartalmak modorosak, távolságtartóak, én pedig többek között a humoromnak és a szókimondásomnak köszönhetek mindent.
Összeállítottam egy tantervet és tavaly szeptemberben elkezdődött a dolog.
A visszajelzések és a tanítványok igényei formáltak és formálnak, semmi sincs kőbe vésve, nem volt még két egyforma hétvége.
Az igen nagy népszerűségnek örvendő Tékasztorik blogod után több szálon kezdtél írni: van egy blogod, mely a jövőben születendő fiadhoz, Piskótához szól. Aztán ott van a költözésed kapcsán megkezdett blog: az Újlipót sziti – Egy negyvenes budai szingli Pesten. Végül Facebookon is olvashatunk egy naplót, a rendkívül rusnya lámpádról – ami szerintem nem is olyan ronda. Túl szigorú vagy. 🙂 A kérdés: több témában is kezdeményeztél egy-egy blogot – keresed a helyedet, vagy ennyire sok minden buzog Benned, és mindet írod majd tovább, szimultán?
BV: Azt írom, amihez kedvem van, össze-vissza kapkodok sokszor. Ha rossz kedvem van, jöhet Bolondanyu, ha szarkasztikus, akkor a lámpás blog, vagy csak simán a Facebook.
Mivel a stílusom a védjegyem, teljesen mindegy hova írok, hála Istennek szeretik az olvasók és rettentő toleránsak, benyelik, ha verset írok, ha társkeresős poént, ha egy kis önismeretet, vagy novellát.
Hogyan éled meg egyébként ezt a Budáról Pestre cuccolást? Mit gondolsz, hoz ez pozitívumot az életedbe?
BV: Sohasem szerettem Budán lakni, kurva unalmas hely, untam a zöldet és a madárcsicsergést, nyüzsit akartam, életet, boltokat, meg jövést-menést. Buda azon részei, ahol én laktam, kiváló helyek családalapításhoz, de hát ez nálam ugye nem aktuális. Sajnos.
Sokszor halljuk, olvassuk Tőled a humoros, ugyanakkor kissé szomorkás vallomásokat szingliségedről és arról, hogy magányos vagy. Belegondoltál már abba, hogy ha holnap egyszer csak berobban az életedbe Piskóta apukája, akkor hogyan reagálsz majd? Nem úgy vagy ezzel, mint sokan voltak/vagyunk közülünk: hogy utáljuk az egyedüllétet, de mikor szembejön A Férfi, akkor inkább visszakozunk – mert megszoktuk a magány előnyeit, a kompromisszum nélküli életünket?
BV: Fogalmam sincs, mit csinálnék. Nem tudom. Általában remekül projektálok, kissé sérült a szeretetnyelvem és vannak kötődési zavaraim, így nagy eséllyel időt és türelmet kérnék a sráctól, hogy fel tudjam installálni a Viki 3.0-át.
Kérdésedre egy másik válasz, melyet egy olvasóm mondott: Ha bepasizol, bezárhatod az internetet, mert akkor a karakterednek annyi.
És ez szerintem nagyon igaz. Sokan azért szeretnek, mert tudnak velem azonosulni. Ha átváltanék egy boldog, kiegyensúlyozott, szerelmes nővé, szerintem sokan megutálnának, bár nem hiszem, hogy ez adott helyzetben érdekelne, a virtuális valóság nem a valóság, a likeokkal nem tudok lefeküdni és nem gondoskodnak rólam, ha bajban vagyok.
A Tékasztorik film hűen tükrözi mindazt, amit a blogban is leírtál. Nagyon hatásos lett: mik a visszaigazolások?
BV: Hihetetlen, de mindenki imádja a filmet. Nem is ez a hihetetlen, hiszen a film valóban szerethető lett, hanem az, hogy senki nem térdelt belénk, egyetlen hírportál sem köpködött, a nézők pedig tényleg odavannak érte, sokan háromszor is megnézték.
És mi van Faterral? Annyira vicces, apukád pont olyan mint Columbo felesége: sosem láttuk még, de mindenkinek van már egy képe róla, mert annyira jól felépítetted, leírtad a karakterét, szinte látjuk magunk előtt.
BV: Faterról van néhány kép a fészbúkon és igen életben is jó arc. Aki régi blogolvasó (tékás ultra) az tudja, hogy Fater az Csuja és Csuja az Fater. Így elég egyértelmű volt, hogy Fater karakterét ki fogja eljátszani.
A szüleid mit szóltak a filmhez – a saját filmbeli megszemélyesítőikkel meg voltak elégedve?
BV: Csóri anyám úgy van beállítva, mint aki nem tud főzni, pedig főzni azt nagyon tud, Fater old timer autója pedig nem szerepel a filmben, ezen totál kiakadt, úgyhogy kaptam némi lebaszást, de alapvetően tetszett nekik a film, mosolyogtak rajta.
A saját nevemben beszélek, de nekem kicsit hirtelen ért véget a Tékasztorik – szívesen néztem volna még, mi lett Ferivel és Vikuval. Mi az oka a hirtelen “Vége” főcímnek?
BV: Ha a hirtelen kifejezés azt jelenti, hogy 5 év után ért véget, akkor hirtelen. 🙂 Nagyon nehéz éveken át viccesnek lenni, főleg egy nőnek, nem is igazán találni ilyen blogot Magyarországon, mert kő kemény munka. Akkor hagytam abba, mikor már nem akartam írni, elfáradtam, elfáradt a blog.
Nagyon sokan szerették és szeretik, a mai napig jönnek levelek, mennyi élethelyzetben segített sokaknak – gyász, válás, betegség – szóval én már úgy halok meg, hogy tettem valamit az emberiségért, de muszájból sohasem írtam.
Változott és változik a személyiségem, én már nem vagyok az a tékás lány, aki anno voltam.
Biztosan ezt sem kérdezték még sokan meg: nem lesz több Tékasztori? Nem csak filmre gondolok, a blogra is.
BV: Blog nem hiszem, hogy lesz, film remélem, hogy igen, ezt majd a rendezők intézik és szervezik, ha szólnak, hogy na, forgatunk, akkor menni fogok és csináljuk, persze.
Te is megnézted a filmet, a rajongókkal együtt. Milyen volt magadat kívülről látni? Motivált? Esetleg van olyan dolog, ami az önmagadat külső szemlélőként vizslatás után lecsapódott Benned? Tanultál ebből?
BV: Borzasztó volt magamat látni vásznon, mert kövérnek és tohonyának láttam magam, de mikor már ötödszörre néztem a filmet, egész megkedveltem magam. 🙂 Aranyos a karakter, humoros, cinikus, meg tök jók a grimaszaim, ha mondhatok ilyet.
Muszáj megkérdeznem, ne haragudj: hol látod magadat 10 év múlva? 😀 Tudom, hogy ez a kérdés a kedvenced. 🙂 Erőltesd meg magad, kérlek. 🙂
BV: Nagyon remélem, hogy a második gyerekem ovis ballagásán.
Tegyük fel (és én ezt kívánom Neked), hogy a – nagyon közeli – jövődben találkozol a tökéletes Piskóta-donorral. Ha összejön a magánéletben minden, ami most hiányzik Neked, ez hogyan lesz kihatással arra, amit csinálsz? Látsz abban realitást, hogy akinek “bejön az élet”, már képtelen tovább ugyanolyan minőségben alkotni? (például a nagy szinglik, akik megmondják, hogyan legyen kapcsolatod, általában azonnal visszavonulnak, ha kapcsolatba kerülnek a nagy Ő-vel.)
BV: A boldog párkapcsolatoknak nincs nyomuk a facebookon, ez egy jó mondás. Ha lesz magánéletem, szerintem bezárom x-szel a netet. Úgyhogy imádkozzatok! 🙂
Mit üzennél az olvasóidnak, a rajongóidnak, az általad inspirált tanoncoknak, és mindazoknak akik követnek Téged? Kérlek, mondj egy igazán Vikus bölcsességet. 🙂
BV: Mindenféle pátosz és képmutatás nélkül mondom, hogy MINDENT az olvasóimnak köszönhetek. Ők emeltek fel, ők támogattak, ők jöttek és jönnek tanfolyamra, ők tesznek azzá, aki az online térben vagyok. A hónom alá nyúlnak, ha kell, és kölcsönösen tiszteljük és becsüljük egymást, úgy érzem.
Próbálok alázattal és szeretettel fordulni feléjük, ez nem mindig sikerül, mert kénsavként mar a humorom a tanfolyamon is, de nagyon igyekszem meghálálni mindazt, amit adtak nekem.
Bihari Vikiben csupaszív, őszinte és segítőkész embert ismertem meg – személyesen is. Annyit fűznék még hozzá a beszélgetéshez, hogy a magam nevében – habár egyik szemem sír, a másik nevet, de – azt kívánom, kerüljön végre az útjába Piskóta apukája, és nyomja meg azt az X-et. 🙂
A képek forrása (Viku engedélyével): Bihari Viki Facebook
