Ma van a Magyar Költészet Napja. Azt hiszem, hogy a költészet, a versek összességében egy olyan műfaj, melyhez meg kell érnünk – sok mindennel van ez így, tudom. Nekem már gimnazista koromban volt egyfajta kötődésem a versekhez, de a sors fintoraként abban az életkorban a magyar költők műveit valahogy nehezebben tudtam értelmezni. Legalábbis azokat a költeményeket, melyeket akkor, az iskolapadban elemeznünk kellett. Folyton-folyvást felmerült bennem a kérdés: hogyan is mondhatnám el, mit jelent a mű, amikor annak lényegét csakis a költő maga érezhette át?!
Persze kedvenceim azért voltak akkor is: József Attila (boldog születésnapot!), Ady Endre és Kosztolányi Dezső voltak a lista élén, de az abszolút vezető Radnóti Miklós volt. A műveit sokkal emberközelibbnek éreztem, mint a többiekét, pedig aztán ő is elvont volt néha. 🙂
A leginkább azonban Gyarmati Fannival való szerelme fogott meg. Az, hogy az Övéké nem volt egy szirupos, idealista módon felfogott kapcsolat. Megvoltak a saját gondjaik, a választási lehetőségeik. Igaz, hogy sok háttér információ nem is oly régen látott napvilágot róluk (miután Fanni két kötetes Naplóját kiadták), de ők számomra már előtte is igaziak voltak. Fájóak, szépek és valódiak…
Anyu legutóbbi karácsonyi ajándékának különösen örültem: Nyáry Krisztián – Így szerettek ők című “magyar irodalmi szerelmeskönyvét” kaptam. Két részes, tele irodalmi románcokkal. A szerző nagyon ráérzett a személyes vágyaimra, mert Mik és Fanni kapcsolatáról írt elsőként. 🙂 Nekem rengeteg újdonságot adtak Nyáry Krisztián sorai. Tudtátok például, hogy:
- Miklós 17 éves volt, amikor 1926-ban megismerte a mindössze 14 éves Fannit. Matematika-korrepetáláson futottak össze egy tanár-házaspár otthonában, és azonnal kibimbódzott a diákszerelem. Miki cselhez is folyamodott, hogy közel férkőzzön “Fifihez”: elcserélte a ceruzáikat, hogy következő alkalommal megszólíthassa a lányt. 🙂
- Mik és Fanni kapcsolata majdnem derékba tört már az elején, ugyanis Miklóst a gyámja Csehországba küldte egy textilipari főiskolára. Ott aztán a fiú megismerkedett Tinivel, a német gépírókisasszonnyal. A versek Tinihez szóltak, neki születtek meg – viszont Miklós csak Fanninak mutatta meg őket.
- Miklós első kapcsolata Tinivel egy évig tartott, azután visszatért Budapestre és onnantól Fannival elválaszthatatlanokká váltak. Az esküvővel azonban várniuk kellett, amíg Miklós megszerezte a diplomáját. Hosszú négy év volt a várakozás, ők mégis türelmesek voltak.
- Mik és Fanni szerelmének különlegessége magában az “igaziságában” rejlik: sosem akarták egymást kisajátítani amellett, hogy tudták, egymással akarják leélni az életüket. Talán ezért bírta ki Fanni Miklós egy évig tartó “hűtlenségét” – pedig kemény egy év volt ez főként, hogy Mik Fanni legjobb barátnőjébe, Beck Judit festőművészbe habarodott bele (aki, megjegyzem, szintén házas volt).
- Mik és Judit viszonya alatt Fanni rettenetesen szenvedett pláne, hogy minden teljesen nyíltan, az ő szeme előtt zajlott. Fanni szerintem a világ minden nőjének szerelmével szerethette Miklóst. Nem tudom, hogy én képes lennék-e hasonlóra. A Naplójában Fanni egyébként többször írt szíve fájdalmáról.
- Mik egy éves “kikacsintása” után egy levélben sajátos módon kért bocsánatot Fannitól: “Helytelenül látod a ‘J’-ügyet is. Igen, ez van… Inkább volt! De nem úgy, ahogy gondolod! Szeretlek! Téged szeretlek! És Terajtad kívül minden csak játék!” Miklós egy verset is csatolt Fanninak, kiengesztelésül a Harmadic eclogáért, melyet Judithoz írt. Ez a vers volt az Októbervégi hexameterek.
- Mik és Fanni kapcsolata iszonyúan erős volt: a viszony után még elbírta a Judittal való további barátkozást is, amikor Juditnak már új udvarlója volt. Egyszer Fannitól megkérdezték, nem félt-e, hogy Miklós és Judit viszonya tönkreteszi szerelmüket. Fanni csak annyit mondott: “De közöttünk ott voltak a versek!”
- Radnóti utolsó éveiben már csakis Fanninak írt. Az utolsó, 1944-ben Borból küldött képeslapon az állt: “Legutóbbi lapomon írtam Neked, hogy nagyon Veled leszek a házassági évfordulónkon, úgy is volt, és köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet… Nagyon hiányzol Édes Egy.” – akár búcsúnak, akár szerelmi vallomásként fogom fel ezeket a sorokat, mindenképpen könnyet csalnak a szemembe.
Mik és Fanni szerelmi köteléke eltéphetetlen, erős és örök volt. Radnóti Miklós, de még Gyarmati Fanni halálával sem ért véget, azt hiszem. Kapcsolatuk pozitív példa számunkra, a lehető legjobb értelemben. Nem csalfaságra buzdít, nem ez a lényeg: a kitartás, a kötődés és a szeretet hármasa az az egység, mely kortalanná varázsolja a nagybetűs Szerelmet.
Zárszóként itt hagyom a legszebb szerelmes verset, melyet valaha olvastam: Mik versét Fannihoz.
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
/1941. április 20./
Forrás: Nyáry Krisztián – Így szerettek ők c. könyve
