Ez itt kérem most a színvallás ideje! Lányok; üljünk szépen körbe, fogjuk meg egymás kezét (jó, ettől eltekinthetünk, nem szeretem az indokolatlan fogdosást… 🙂), vegyünk egy nagy levegőt, és sorjában mondjuk csak el, mi a mi betegségünk. A piszkos kis titkunk, ami miatt rettegünk, hogy valamikor fény derülhet rá. Nyugalom, ami a körben elhangzik, az a körben is marad. 🙂
Azt mondjátok, nincs betegségetek? Kizárt. Olyan nincs. Mert nekem is van – mániája minden Nőnek van. Teljesen mindegy, hogy az mi, de valamiben (bármiben) kiéljük magunkat, ez biztos. Szóval elő a farbával. Ha nem megy máshogy, akkor én kezdem a sort. 🙂
Tudjátok, van az a nagyon jó (mit jó, top-kategóriás alap) film, melynek címe: Amélie csodálatos élete. Ebben a kezdő képkockák alatt már amúgy is zseniális narráció hangzik el, aztán jönnek az annál is érzékletesebb bemutatások: Amélie apjáé, anyjáé – és végül a kis Amélie Poulaine-é. Utóbbi valahogy így hangzik:
„Amélie Poulaine szereti kiskanállal feltörni a karamellt a puding tetején, sétálni a párizsi napfényben, mélyen beletúrni a zöldségesnél a babszemek közé, kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán, megpróbálni kitalálni, hány embernek lehet orgazmusa éppen abban a pillanatban („Tizenöt!” – jelenti be a kamerának), és szabadon engedni a képzeletét.”
Aki ezt kitalálta, egy géniusz volt. Mert ez annyira leíró, annyira vizuális, színes és illatos, hogy tömörebben és szebben egy életet leírni nem lehet. Ennyire egyszerűek vagyunk ugyanis mi, emberek – és hiába mondják, hogy a Nők bonyolultak. Lópikulát! Nagyon is egyszerűek vagyunk. Mindannyian. Szeretünk, és nem szeretünk dolgokat – a különbség Nők és Férfiak közt csak annyi: mi, Nők MÁNIÁKUSAN szeretünk, és MEGSZÁLLOTTAN herótunk van bizonyos dolgoktól. 🙂
És, hogy miket tudunk mániákusan szeretni? Óóóóó… rettentő változatos és széles a skála! Van, akinek a cipő a gyengéje (és ez nem csak a Szex és New York Carrie Bradshaw-jával esik meg). Aztán létezik körömlakk, táska, ruha, csoki, parfüm, no meg a híres IKEA-betegség, és még rengeteg más édes kis semmiség, amikről mindannyian mélyen hallgatunk.
Mert a rajongásunk olykor túlmegy a Férfiak (vagy családtagok/barátok/barátnők) ingerküszöbének legfelsőbb szintjén. Onnantól tehát már nem nyílt rajongással, hanem csendes, titkos (=beteges) függőséggel ragaszkodunk örömünk kulcsához. Jó esetben. Mivel sokunknak ez inkább többesszámot takar. Igen-igen. Hiába mosolyogtok, tudom, hogy Nektek is vannak eldugott, sötét szekrény-rekeszeitek. Elsunnyogott találkozók futárokkal, esetleg rejtegetett eBay felhasználói fiókotok. 🙂
Most pedig, hogy már tudjátok, nem vagytok egyedül – mert tudom, mit éreztek, és sorsközösséget vállalok Veletek –, kezdem én az önjellemzést, az Anonim Mániákusok Klubjának ülésén. 🙂
Éva szereti simára lakkozott körmét hozzáérinteni a szájához. Szereti a frissen vásárolt könyveket kinyitni és a lapokat szagolgatni, megvásárolni mindent, melyen szitakötő látható, szeret egy bizonyos felsőből legalább 3 színt megvenni, és a bizsu fülbevalókat. Nem szereti a boltban az első terméket levenni a polcról, ha megszakítják a takarító-szeánszát, és ha idegenek véletlenül hozzáérnek az utcán.
Most Ti jöttök, kedveskéim, le a lámpalázzal. Halljuk:
MIT SZERET, ÉS MIT NEM SZERET A BENNETEK LAKÓ AMÉLIE POULAINE?
Kiemelt kép: Pexels
