Rendhagyó bejegyzés lesz ez, több szempontból is. Egyrészt nem igazán jellemző rám, hogy mélyrehatóbban foglalkozzam az ünnepek hagyományaival, másrészt pedig még sohasem vendégeskedtem más Bloggerek felületein. Most viszont eljött mindkettőnek az ideje. 🙂 Lehetőséget kaptam, hogy Astrid – Én is a Vénuszról jöttem blogján vendégposztot publikáljak, mégpedig Húsvét alkalmából. Hát íme, jöjjön a mézes madzag, a gombolyagig pedig Astrid blogjára kattintva juthattok el.! 🙂
Szeretnék most egy kicsit a húsvét hagyományainak adózni. Beszélni ennek a szép ünnepnek a hagyományairól, lassan feledésbe merülő értékeiről és arról, miért lenne jó ezeket az értékeket visszahozni az életbe, de mindenekelőtt a családba…
Próbálom elképzelni, ahogyan a körülbelül 20 évvel ezelőtti önmagammal szemben ülök és elmagyarázom, miért olyan fontos átélni a pillanat örömét, a gyermekkor minden egyes percét. Mert később hiányozni fognak ezek a percek. Igen: most NAGYON hiányoznak. Mert felnőttem és úgy érzem, nem tudtam eléggé szeretni és értékelni az adott örömöket.
Most érett meg a lelkem rá, hogy felismerjem az élmények valóságát és fontosságát. És szeretném, ha ezt a nálam pár évvel fiatalabbak is megtanulnák már most: hogy próbáljunk örülni annak, ami éppen van és ezt a képességet átörökíteni a következő generációkba is. Mert ha mi nem oltjuk beléjük, akkor senki sem fogja.
Márpedig én szeretném, ha a kisfiam jövő húsvétkor szép ruhába öltözve körbejárná a nagymamákat, ismerős családok hölgytagjait. Verset tanulva (nem, nem a modern fajtát – akkor sem, ha most ez a menő), komolyan véve a feladatot. Szeretném, ha a fiam csillogó szemmel, izgalomtól kipirultan vágna neki reggel a kis üvegbe zárt pacsulijával, és boldogan, büszkén, elégedetten – festett tojások tucatjával a zsebében és kezében – érkezne haza. Szeretném azt is, ha fészket építene és megkeresné a meglepetéseket, amiket elpotyogtatott neki a húsvéti nyúl…
A húsvéti okoskodás folytatását Astrid – Én is a Vénuszról jöttem oldalán találjátok, és ha már ott jártok, olvasgassátok Őt, mert hasznos tanácsai vannak mindannyiunk számára. 🙂 Köszönöm a lehetőséget, Astrid! Mi, Vénuszlakók tartsunk össze! Húsvétkor is! 🙂
