Egyszer régebben valahol olvastam, hogy egy bizonyos – magasabb – IQ szinttel rendelkező egyén milyen típusú könyveket olvas. Ebben a listában benne volt Milan Kundera is. Nem akarom azt mondani, hogy én kiemelkedő IQ-val rendelkezem (bár jó lenne ennek biztos tudatában élni), viszont Kunderát rettentően szeretem. Egészen attól kezdve, amikor az első regényét elolvastam, melyet már nem is emlékszem, melyik karácsonyra kaptam anyutól.
Aki Milan Kunderát kezd a kezeiben forgatni, szinte egészen biztosan A lét elviselhetetlen könnyűségével kezdi. Ez a legismertebb és ‘legalapabb’ műve, azt hiszem. Nem csoda… számomra is ez volt az első könyv tőle, és olyan intenzív benyomást tett rám, hogy többször olvastam vissza oldalakat belőle. Magamba szívtam és sok mindent megértettem általa, ami az élettel, emberi kötelékekkel, szerelemmel kapcsolatos.
Lavina-szerűen jöttek a felismerések lapról lapra, és mindez olyan formában, mely nem csak egyedi, de megismételhetetlen is. Igen.
Talán ez a legmegfelelőbb kifejezés: Milan Kundera megismételhetetlen.
Olyan stílussal írja meg gondolatait, amit millió közül fel lehet ismerni. Felfoghatatlan számomra, hogy a mai világban, ahol a Facebookon – is – lépten-nyomon Paulo Coelho (bocs) és Oravecz Nóra (BOCS) idézetek köszönnek az arcunkba mindenféle képre (táskára, pólóra, fogkefére…) nyomva, hogyan lehetséges az, hogy nincsen egy külön OLTÁR szentelve Milan Kunderának?!
Félreértés ne essék: egészen biztos vagyok benne, hogy a fent említettek is segítenek írásaikkal embertársaikon/nak. Csak nem értem, hol vannak az élvonalból Kundera okosságai?! Azt hiszem, hogy nem ELÉG populáris. Gondolkodni kell hozzá, és a dolgok mögé látni. És meg is érkeztünk a kör végére, az IQ-hoz. Ez most biztos megosztó poszt, pedig nem arról szól az egész, hogy ÉN mennyire okos vagyok. Ellenkezőleg. Szeretek tanulni és olvasni a nagyoktól. Márpedig Kundera NAGY: az irodalmiság lehető legkomolyabb értelmében. Mondom ezt úgy, hogy még nekem sem volt alkalmam mindegyik könyvét elolvasni – de rajta vagyok. Ha valaki mégsem értené, mi ez a rendkívüli Kundera-imádat, jöjjön most pár idézet Tőle:
1. “Az érzelem elválaszthatatlan az embertől, de veszélyessé válik, mihelyt értéknek, az igazság ismérvének, a tett igazolásának tartják. A nemzeti érzelem, még a legfennköltebb is, a legnagyobb szörnyűségeket is képes bármikor igazolni; és a lírai érzelmektől duzzadó keblű ember gazemberségeket követ el a szeretet szent nevében.”
(Kell ehhez hozzáfűznöm bármit? Nézzünk most szépen körül, és minden világos lesz…)
2. “A tenger partján járó ember, aki dühödten lóbál kinyújtott kezében egy lámpát, őrült is lehet. De éjjel, amikor egy csónak hullámokon tévelyeg, ugyanaz az ember megmentő. A föld, amelyen élünk, határterület az ég és a pokol közt. Önmagában egyetlen magatartás sem jó vagy rossz. Csak a világ rendjében elfoglalt helye teszi jóvá, vagy rosszá.”
(Avagy, minden csupán nézőpont kérdése.)
3. “A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.”
(És ez megmagyarázza, miért vagyunk egyes időszakokban együtt hasonlóan szomorú sorsú embertársainkkal sülve-főve. Természetesen azért, mert “a szomszéd tehene is megdöglött”, a mi gondunk nem enyhül, de segít azt könnyebben elviselnünk.)
4. “Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik.”
(IGEN. Pólóra vele!)
5. “A féltékenyeknek az idő hihetetlenül gyorsan múlik. A féltékenység jobban kitölti a tudatot, mint a legizgalmasabb szellemi munka. Nincs egyetlen szabad pillanatuk sem: aki féltékeny, nem tudja, mi az unalom.”
(Nos, ki mennyire unatkozik…?)
6. “Helytelenítem, ha valaki erőnek erejével akarja boldoggá tenni az embereket. Mindenkinek joga van a saját pocsék borához, az ostobaságához és a koszos körméhez.”
(Hányszor, de hányszor igyekeztem segíteni, hogy aztán egy képzeletbeli, méretes ponttyal megkapjam az arcomba a hideg, nyúlós, hirtelen taslit: vigyázz, mert ha te vagy ott minden bajban, akkor te leszel a bűnbak is! Tessék ezt megjegyezni. Nem, ez nem azt jelenti, hogy ne álljunk szerettünk/barátunk mellett a bajban. Csak okosan!)
7. “Ha gyerekem van, ez azt jelenti, hogy az emberre szavazok. Ha gyerekem van, ezzel mintha azt mondanám a világnak: megszülettem, kipróbáltam az életet, és olyan jónak találtam, hogy úgy döntöttem: érdemes megismételni.”
(Az anyaság és a szülőség legeredetibb és legigazabb ténye. Mindenféle lírai ömlengés nélkül.)
8. “Ahogy a szerelem szebbé teszi a szeretett nőt, ugyanúgy a nőtől való félelem minden előnytelen vonását aránytalanul felnagyítja.”
(És mennyire igaz ez. Egyetemlegesen igaz.)
9. “Tudják, kik a világon a legádázabb nőgyűlölők? Maguk a nők. (…) Mit gondolnak, miért futnak utánunk, férfiak után? Csak azért, hogy vetélytársnőiket megalázzák és kínozzák. Az Isten azért ültetett gyűlöletet a nők szívébe a többi nő iránt, mert azt akarta, hogy az emberiség szaporodjék.”
(Kénytelen vagyok igazat adni az állításnak. Azt viszont nem mondhatom, hogy “bár ne lenne így”…)
10. “Az életet mindenestül elfogadni annyit jelent, hogy elfogadjuk a kiszámíthatatlanságát. Márpedig a gyermek a kiszámíthatatlanság koncentrátuma. A gyermek maga a kiszámíthatatlanság. Nem tudhatja, mi lesz belőle, mit ad majd magának, s éppen ezért el kell fogadnia. Különben csak félig él, olyan, mint az úszni nem tudó, aki csak a part közelében, a sekély vízben tapicskol, holott az igazi tenger ott kezdődik, ahol már mély a víz.”
(Többször kellene elolvasnom ezt nekem is, sokkal könnyebb dolgom lenne a gyerekkel. 🙂 )
11. “Elcsábítani egy nőt (…), ehhez nem kell nagy tudomány. De szépen elhagyni, erre már csak az érett férfi képes.”
(Valaki? Én nem tudok példát felsorolni. Férfiak, sorakozó!)
12. “Ebben az országban (…) az emberek nem tudják értékelni a reggeleket. A vekker erőszakos hangjára ébrednek, amely úgy vágja ketté az álmukat, mint a fejszecsapás, és azon nyomban belevetik magukat az örömtelen lótás-futásba. Hát mondja, miféle nap lesz az, amelyik ilyen erőszakos módon kezdődik! Mi vár azokra az emberekre, akiket az ébresztőóra minden áldott reggel kisebbfajta elektrosokkal térít magukhoz! Napról napra egyre jobban hozzászoknak az erőszakhoz, és egyre jobban elszoknak az örömtől. Higgye el nekem, hogy az emberek magatartását a reggeleik szabják meg.”
(Mennyire igaz. Legyen az bármilyen csendes és harmonikusan dallamos ébresztő hang…mindenképpen vicsorogva megyek a kávémért.)
13. “A tulajdon fájdalmunk sem olyan nehéz, mint a valakivel, valakiért, valaki helyett érzett fájdalom, képzeletünk által megsokszorozódva, száz és száz visszhang által meghosszabbítva.”
(Igen…igen.)
14. “A csúnya nő azt reméli, hogy szép barátnőjének fénye őt is beragyogja egy kicsit, a szép barátnő viszont meg van győződve róla, hogy a csúf nő mellett még tündöklőbben fog hatni a szépsége.”
(Aú. Tényleg ennyire nőgyűlölők vagyunk…? Nők, sorakozó!)
15. “A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg (ez a vágy számtalan nőre vonatkozik), hanem az együttalvást kívánó vágyban (ez a vágy csupán egyetlenegy nőre vonatkozik).”
(Mondta ezt már szebben valaha bárki?)
16. “Azt szeretném, ha az egész életem egyetlen őrült ötlet lenne.”
(Tényleg ezt szeretném.)
17. “Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.”
(Igen, és emiatt én képes voltam még az országot is elhagyni. Habár ennek is volt pozitív kihatása az életemre.)
18. “A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.”
(Szomorú, de igaz. Most mondhatnám, hogy Ákos is reflektált már erre: “Sok ember közt vagy a leginkább egyedül…”)
19. “A gyenge tudjon erős lenni és elmenni, ha az erős túlságosan gyenge ahhoz, hogy a gyengének fájdalmat okozzon.”
(Nem mentség, ha erős vagy. Az sem, ha gyenge. Bizony.)
20. “Ha az ember csak azért volna felelős, amiről tud, akkor az ostobák eleve mentesülnének minden bűn alól. Csakhogy, kedves Flajsmanom, az embernek kötelessége tudni. Az ember felelős a tudatlanságáért. A tudatlanság bűn.”
(Tehát, a KRESZ nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. Kár, hogy ezt nem mindenki olvassa.)
+1 “Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre. Ez az oka, hogy az ember nem lehet boldog, mert a boldogság az ismétlődés utáni vágy.”
(Emberek, sorakozó! Nem mehetsz vissza, nem változtathatod meg, nem élheted újra az épp aktuális időpontban a távoli múltat. Legfeljebb felidézheted, sokszor. Ha nem haladsz előre a súlyoktól, ENGEDD ŐKET EL.)
Sajnálatos tény, Kunderát idézni nagyjából annyira divatos mostanában, mint könyvtárba járni. Azért remélem, sokak kedvét meghoztam az olvasáshoz…higgyétek el, megéri!!!
MERT KUNDERA MINDIG MEGMONDJA A TUTIT
