Orákulum(os) amcsi csokis keksz – ahogyan Irdatlanka készíti

Rég volt már gasztro-poszt, igaz? Na meg karácsony is. Most újra itt vannak a küszöbön a téli ünnepek, olyannyira, hogy holnap gyün a Mikulás. Irdatlanka a két évvel korábbi önmagához képest sokkal ügyesebb kiskukta, kooperatív(abb) is, úgyhogy nekiálltunk megsütni az igazi amerikai csokis kekszet.

Még mindig a szórakozás az első, ezért – bár ma nem volt ennyire kaotikus a kivitelezés – a régi sztorit olvashatjátok lejjebb.

Miért csokis keksz? Mert ropogós. Meg finom, meg nincs is annál jobb, amikor egy meleg (kockás) pokrócba beburkolódzva isszuk a forró, tejszínhabos kakaót/gőzölgő teát, és ropogtatjuk hozzá az általunk készített csokis kekszet. Az olyan Instagram-gyanús. Meg hangulatos. Meg idilli.

via GIPHY

A valóságban persze nálunk ez nem így működik, mert egyrészt nincs kockás pokróc. Idő sincs, hogy beletekeredjünk (ha mégis lenne) és egy ültő helyünkben megigyunk egy FORRÓ italt, és a nagyváros közepén nem is olyan hangulatos kinézni a havazásra – tekintve, hogy a szomszéd házon és a latyakon kívül sok mindent nem látunk. Most összetörtem az egész lefestett téli (táj)képet, de nem baj.

Mindezektől eltekintve, a csokis keksz tényleg brutálisan finom, és nagyon is egyszerű elkészíteni, bármely receptet is használjuk. Én is kikerestem egyet: a Femináról szedtem elő egy keverős-kavarós opciót.

Arra gondoltam, Irdatlankával EGYÜTT készítjük el a kekszeket. Mi ebben a nehéz? 15 perc kutyulás, 17 perc sütés. Sima.

via GIPHY

És akkor most jöjjön a recept és az elkészítés – én kissé megvariáltam az eredeti hozzávalókat, hogy mellőzzem a fehér lisztet és a fehér cukrot is. Ha már desszert, legyen kicsit kímélőbb, na. 🙂

Tehát a hozzávalók – melyekből kb. 24 darab keksz lesz:

• 25 dkg liszt (50/50 % durumliszt és zabliszt)
• 10 dkg barnacukor
• 20 dkg étcsoki
• 15 dkg vaj
• 2 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor (én ezt legközelebb elhagyom, elég édes nélküle is)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só

Nem kell hozzá nagybevásárlást csinálnunk, az is biztos. Hogy az elkészítés mennyire könnyű, azt mindenkinek a gyermek habitusához és jelleméhez igazítanám. 🙂 Irdatlankával így készült:

1. Leírás szerint: Szitáld a lisztet egy nagyobb tálba, add hozzá a szódabikarbónát, a sót, és tedd félre egy kicsit. – Valóság: Irdatlanka gyorsan, egyre jobban kilengő mozdulatokkal többé-kevésbé beleszitálja a lisztet a háztartásban fellelhető legnagyobb tálba. A kezébe nyomott teáskanál szódabikarbónát és sót precízen beleszórja a lisztbe. Meg a vaníliás cukrot is. A tálat félretoljuk (de nem eléggé).

2. Leírás szerint: Egy másik edényben keverd össze alaposan az előzőleg mikróban megolvasztott vajat, a barna cukrot, a vaníliás cukrot, a tojásokat, és keverd addig, amíg krémes nem lesz. – Valóság: Egy kisebb tálban kimérjük a barnacukrot, a vaní… ja, hogy azt már beletettük a lisztbe, na nem baj. Akkor a tojásokat, és amíg a gázon (mikró nincs) felolvasztom a vajat, Irdatlanka figyelmét leköti a – nem eléggé félretolt – nagyobb tál. Amire én visszanézek, a lisztes keverék egy része megtalálható a cukros-tojásos cuccban, a frissen elmosott és épp száradó edényeken, a csepegtető legmélyebb zugaiban és a pulton, szerteszét. Gyorsan összesöprögetem a tenyerembe a lisztet ahonnan tudom, és visszaszórom a nagy tálba. Előveszem a kézi mixert, és az olvasztott vajas-tojásos-cukros miújságot krémesre keverem. Irdatlanka hangos huhogással nézi.

3. Leírás szerint: Majd dolgozd hozzá a lisztes keveréket, végül pedig az apróra vágott étcsokit. Ezt a műveletet már kézzel, fakanállal végezd. – Valóság: Egy pillanatkára otthagyom a kikevert krémet.

Konstatálom, hogy pont rosszul kalkuláltam: a krém van a kisebb tálban, amibe a lisztes keveréket kellene szórni, szóval előveszek egy még nagyobb tálat és azt is összekoszoljuk (majd elmosogatódik).

Átteszem bele a krémet, és Irdatlanka segítségével belekeverem a lisztet is. Mivel a folyamat lelassul, ahogyan Irdatlanka az ujjai közé csípett mennyiséget pakolja egyik tálból a másikba, én türelmemet vesztem és beleöntöm az összes lisztet. Keverünk-kavarunk.

4. Leírás szerint: Formázz a masszából tallérokat, és rakd egy sütőpapírral bélelt tepsibe, egymástól 5 centis távolságra. – Valóság: Ugyan a tábla étcsokikat már korábban fel kellett volna vágni, én ehhez most kezdek hozzá, mint ahogy a sütő előmelegítésének is. Azért ekkor nagyjából még időben vagyunk, a recepthez képest. A formázást két kanál segítségével végzem, közben Irdatlankát kinyújtott (és váltott) végtagokkal igyekszem távol tartani a sütőtől és annak nyitogatásától.

5. Leírás szerint: Előmelegített sütőben, 170 fokon, 15-17 perc alatt süsd enyhén pirosra. Hagyd a kekszeket egy kicsit a sütőlapon hűlni. – Valóság: Ég a zsír, tartja a kart, tartja a lábat! Bírja még, még egy kicsit! És most leeresztheti. A beiktatott 15 perces Rubint Réka gyakorlatsort követően 3 tepsire elosztva díszelegnek a csinos csokis-tésztás golyócskák, amiket kicsit lenyomkodok és beteszek sütni.

Tanulság, avagy apróbetűs rész:

1. Ha légkeveréses a sütőd, akkor nem kell 17 perc, de még a 15 is picivel több, mint ami elég lenne a keksznek.
2. Leginkább egyesével tedd be a tepsiket, egyre amúgy sem fér rá ez az adag, és ha mégis megpróbálkozol az együtt sütéssel, akkor az egyik adag jobban meg fog sülni. Igen, biztos.
3. Tényleg nézegesd közben a kekszeket, mert ellenkező esetben (és ha a fenti két pontot nem tartod be) könnyen KOKSZ lehet belőle (ahogyan azt a kép láttán egy kedves hozzászóló mondta. :)).
4. Amennyiben Irdatlankához hasonló gyermekkel együtt végezzük a pofonegyszerű recept elkészítését, az utómunkálatokra (értsd: konyha és egyéb helyiségek takarítása) szánj minimum fél órát.

Egyébiránt a járulékos veszteség (értsd: koksz) csupán négy darab áldozat volt. A többi keksz istenien, roppanósan, csokisan finom lett. Eteti magát, és nehéz elrontani. Viszont dobozban több hétig is eláll akár – már, ha nem fogy el ugye.

Köszönöm a receptet a Feminának, innen üzenem, hogy nagyon finom lett – azon sem csodálkoznék, ha megjelenne Keanu Reeves és kérne belőle egyet.

via GIPHY