Költözködéshez készülődünk ugyebár, ezért igyekszünk a napokban mindent maradéktalanul elfogyasztani, amit a hűtőben és egyéb helyeken – jól elrejtve, mint a mókusok… – tárolunk. Pár hete már rendeztem egy nagy “húsevő partit”, hogy megszabaduljak attól a kb. 5 tonna lazactól és 8 kiló csirkétől amit a fagyasztóban tároltam, azonban kimaradt a középső fiók. Na, tegnap megtaláltam az ott szomorkodó utolsó Mohikánt, alaszkai tőkehal képében. Úgyis találkozót beszéltem meg egy rég nem látott ex-kollégámmal és barátommal, M úrral és mivel az eredetileg “parton ülős, sörözős, kebabos” történetet a cca. 300 km/órás szél meghiúsította, így felajánlottam: ugyan, együk meg a halat! Nem kellett kétszer mondanom, M tökéletes tesztalany. 🙂
A halfilére először azt hittem, hogy a híres-hírhedt pangasius, így lányos zavaromban (túl sokat olvastam a pangasiust ócsároló cikkeket a neten) csak forgattam a zacskót és hümmögtem, hogy most akkor megegyük, vagy ne együk…aztán tüzetesebben átvizsgáltam a csomagolást és felfedeztem a “Pollock filet” feliratot. Utánanézve megnyugodtam és kivéve a filéket már megállapítottam, hogy az erős barnás “szálkamenti” csíkozás nem rémlik a pangasiussal kapcsolatban. Vállvonogatás után pillanatok alatt fagytalanítottam a szeleteket, és eldöntöttem, hogy olcsó de finom megoldásra fogok törekedni (nagy előnye, hogy gyorsan elkészíthető, akár egy esti vacsoravendég-meghívást is megmenthetünk ezzel, ha félrekalkuláljuk – vagy odakozmáljuk – az étel mennyiséget…). Így is lett. Ami a hozzávalókat illeti négy személyre elegendően:
kb. 12 db alaszkai tőkehal szelet (kb. ennyi van az előre fagyasztott verzióban)
250 ml főzőtejszín (nem baj ha több, ízlés szerint használjunk)
friss póréhagyma
1,5-2 dl száraz fehérbor
só, bors, bazsalikom, őrölt szerencsendió
kevés vaj (az elősütéshez)
rozmaring (a friss a legjobb, de jó a szárított is)
kb. fél kg krumpli (vagy, amennyi belénk fér! 😉 )
Az előkészítés nem vesz igénybe fél óránál többet, szerintem nekem is csak azért volt annyi, mert M nem éppen főzéshez való fehérbort hozott és nem akartam csak úgy elpazarolni – úgyhogy ha már volt, koccintgattunk is vele.:) A krumplit megpucoltam, szeletekre vágtam és majdnem teljesen készre főztem. Ezután leszűrtem és egy alufóliával bélelt tepsibe raktam majd szórtam rá sót, borsot, rozmaringot. Tettem rá pár helyre vajdarabkákat és minimális tejszínt is öntöttem rá.
A halszeleteket besóztam-borsoztam, elősütöttem vajon (pirulásig), majd szintén alufóliával bélelt – mélyebb – tepsibe raktam őket. Mivel gyorsan sül nem probléma, ha egymásra is kerülnek szeletek. A tejszínbe raktam a fűszereket: sót, borsot, bazsalikomot, rozmaringot és az ŐRÜLT ( 🙂 ) szerecsendiót; végül jól elkevertem. Először a fehérbort locsoltam a halacskára, majd a fűszerezett tejszínt, végül a karikára vágott póréhagymával zártam a sort.
A sütőt kicsit előmelegítettem, majd mindkét tepsit betettem 180 °C-on 20 percre sülni. A felénél már érezni lehetett a – nem túl erős – illatokat, a fehér húsú halat azt hiszem, pont ezért kedvelem jobban. Nem kell utána minden rajtam lévő ruhadarabot rituálé-szerűen elégetnem a halszag miatt. 🙂 Ez nem csak hasznos, hanem számomra költséghatékony is. 🙂 Tálaláskor érdemes a krumplit meglocsolni a tejszínes-boros lével, isteni finom. Az meg aztán egyszerűen fantasztikus, ha van otthon citromunk, amiből facsarhatunk egy keveset a halra. Szerintem egyébként más fajta fehér húsú uszonyos is megfelel ehhez az ételhez, nekem ez volt itthon és tényleg nem olyan intenzív az íze, mint más halaké.
Mondanom sem kell, hogy eléggé belakmároztunk. M még kapott belőle egy adaggal útravalónak én pedig szintén a maradékot vacsoráztam, de ezzel el is fogyott. Kitettünk magunkért négy ember helyett is. 😉 Azt hiszem fogok még ilyet csinálni, nagyon könnyű és finom, valamint nem kell bíbelődni a szálkákkal sem (újabb pirospont)! Ajánlom elkészíteni konyhatündéreknek és járatlanabbaknak egyaránt, nem igazán lehet elhibázni (mondjuk óvakodnék a konyha felrobbantásától, amennyiben gázos sütőről van szó – lehet, hogy nekem is azért ilyen nagy a mellény, mert villanytűzhellyel ügyködöm…. 😉 ).
Cimkék
Rólam
Büszke vagyok… … mert Önmagam vagyok. … mert az Egri csillagok Vicuskájának nevét viselhetem. … mert az írás, az olvasás szeretete belém ivódott az anyatejjel. … mert van humorérzékem. … mert létrehoztam ezt az oldalt.
Ami még várat magára: … a regény, aminek megírására 30 éve készülök, … az optimizmus, hogy könnyebb legyen nekem, és mindenkinek, … hogy feladjam.
3 thoughts on “HA(L) jó, HA(L) nem jó – azért megfőzöm ezt is…”
M úrnak nagyon ízlett az ételköltemény. Persze a megfelelő társaság nélkül nem lett volna az igazi! 🙂 Már várja is a következőt! 😉
Na igen…gyomrod kikezdhetetlen! 🙂
Erre, így, ebben a formában nem gondoltam. 🙂