2017 február 2.

A svéd csodabogár: Alexander Jansson

Volt egyszer egy történet, mely Máltán kezdődött. Egy japán hippi szusizójában, ahol összehozott a sors lengyel, svéd és máltai kollégákkal – a japán hippiken és a magyarokon kívül, természetesen. Itt építettem újra önmagam, az önbizalmam, az életem, a jövőm. Itt kötöttem barátságokat olyan emberekkel, akik nélkül ma nem lehetnék az új Vica. Itt nyíltam meg a világ számára és lettem befogadóbb az új dolgok iránt, még ha azok furcsák, vagy túlzóak is voltak az adott szituációkban – később kiderült, hogy csak nagyon nehezen léptem ki a komfortzónámból, de maximálisan megérte. 🙂 A mese azonban most nem erről fog szólni hanem arról, hogy az új ismeretségek által egy olyan kreatív és fantáziadús ‘valakit’ találtam, akinek hatására kacsintgatni kezdtem olyan, számomra ismeretlen dolgok felé melyekről addig még csak azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. így kezdtem blogolni, így kezdtem futni, és egyes műfajokban könyveket olvasni.

A megismert barátok közül máig a japán vonal áll hozzám a legközelebb. A lengyelekkel alapból jól kijöttem – de hát ugye, lengyel-magyar két jó barát… -, viszont a kreativitást tekintve a svéd ex-kolleganőm, Tanya (akinek a felmenői félig thai származásúak 😀 ) fogott meg a leginkább. Ő egy szemtelenül fiatal, de nagyon intelligens KISlány. Igen: kislány, vagyis inkább kislányba oltott művész. Kicsit persze bolond is és a természete elég végletekbe nyúló, de szerintem jól van ez így. Szerinte pedig minden svéd defektes a jó értelemben véve. Nos, Tőle elég sok újdonságot hallottam és láttam: többek között iszonyat szépen rajzol, nagyon bizarr zenéket hallgat és az angol nyelvi szókincsem bővítésében is ő segédkezett.

Miatta kezdtem érdeklődni az illusztrációk és grafikus zsonglőrök iránt, és így találtam rá a szintén svéd származású Alexander Janssonra. Tudjátok, mindig is szerettem volna valamiben annyira kiemelkedően jó lenni – mondhatni varázslatosan jó -, mint Alexander Jansson. Vagy Hosszú Katinka. Vagy Albert Einstein – bár a reál tárgyakat inkább hanyagolom. Viszont a kreatív művészet szerintem egy olyan dolog, ami pótolhatatlanul egyedi. Tulajdonképpen önmagunkat valósítjuk meg és képezzük le kifelé úgy, hogy azt a külső szemlélő sokszor nem is érti vagy fogja fel. Nemsokára látni fogjátok, miért mondom ezt. Tehát Alexander Jansson egy Uppsalában született svéd illusztrátor, 2D/3D animátor, és ahogyan ő saját magát leírja: “egyfajta művész” és rejtélyes tudós. (És tényleg.) Egyébként egy saját design stúdió tulajdonosa, melynek neve találóan “Sleeping House” (azaz Alvó Ház), és rengeteg felkérése van borítóképekre, illusztrációkra, karakter design-ra, koncepciós munkákra és egyéb grafikai tervezésre.

Azt hiszem ő az a fajta művész, aki tényleg erre született és meg is volt benne az akarat, a motiváltság és a kellő bátorság, hogy kivitelezze tervét. Munkái saját festményeinek, rajzainak, 3D modelleinek és fotóinak digitális mixtúrája. Imád kísérletezni, a régi tradicionális technikákat vegyíteni a Photoshop technikákkal és számára sem mindig egyértelmű, mi lesz a végeredmény – ösztönösen alkot. Hogy mi inspirálja őt? A környezete: az időjárás, a fények, a mindennapos dolgok. Imádja a kreativitást de tudja, hogy a művész-lét magányt követel. Talán ez köszön vissza némely képeiről: az a szomorú magány, a melankolikus sötétség, mely mégsem veszi át a hatalmat teljesen az Alexander által kreált világ fölött.

Ez a világ olyan, mintha belecsöppennénk egy univerzumba, egy mesébe. Mintha icipicire zsugorodnánk egy hatalmas kertben, ahol furcsa állatok és lények zsonganak furcsán szomorkás, mégis békés világukban. Egy olyan világban ahol természetes, hogy a faluk fürtökből álló házakból állnak, vagy éppen óriási lények hátán foglalnak helyet. Ez a világ picit borongós, de mégis hangulatos a maga nemében és egyáltalán nem félelmetes (legalábbis a számomra nem az). A színek élénkek, a hangokat és neszeket szinte halljuk, és a képekről “lejön” a mozgás. Mintha minden egy kellemes, halk zenei aláfestéssel történne. Ahogy a képeket nézem, belesüppedek a misztikumba és abba az érzésbe, hogy NEM AKAROK ONNAN HAZAJÖNNI. Addig semmiképpen sem, amíg nem érinthetem és simogathatom meg az összes kedves lényt és növényt, mely itt szembejön velem. Belőlük pedig hála az égnek, van bőven…

Ha eddig nem értettétek, mit makogok itt össze-vissza, akkor mutatok pár képet művészünk munkájából. Mondom én, hogy nem vagyok betépve. Nézzétek csak:

A képek forrása:

www.alexanderjansson.com
www.boredpanda.com
www.cruzine.com
www.mymodernmet.com

 

 

 

Cimkék

Rólam

Büszke vagyok…
… mert Önmagam vagyok.
… mert az Egri csillagok Vicuskájának nevét viselhetem.
… mert az írás, az olvasás szeretete belém ivódott az anyatejjel.
… mert van humorérzékem.
… mert létrehoztam ezt az oldalt.

Ami még várat magára:
… a regény, aminek megírására 30 éve készülök,
… az optimizmus, hogy könnyebb legyen nekem, és mindenkinek,
… hogy feladjam.

Mert feladni sosem fogom.

Instagram
Kövess engem
Keresés

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük