Nagyon várom már a nyarat, több szempontból is. Nem kell elemeznem, mennyire utálok a szemerkélő esőbe kimenni és tocsogni a babakocsival a vizes foltok között arról nem beszélve, hogy utána vakarja le a kerekekről a sarat a rosseb – vagy az uram :-). Inkább ki sem megyek. A kellemes tavasz végi-nyár eleji időszakot imádom, az az én évszakom. Már ha van még ilyen, mert úgy veszem észre egyre inkább nincsen négy évszak. Helyette van kettő: pusztulat dögvészes kánikula és jégkorszak. Azért még így is élvezhető az élet, nemde? Most nyilallt belém a felismerés, hogy nemsoká’ gondolkodnom kell, mivel is szórakoztathatnám a gyereket – a kis “Törpördögöt” – a későbbiekben. Nyilván elkésve ezzel még nem vagyok de azt is felismertem, hogy végre újraélhetem a gyermeki énem kielégítetlen vágyait. 🙂 Ez az egyik fantasztikus előnye a gyermekvállalásnak: úgy csinálhatunk, mintha mindent a kiskorú kedvéért csinálnánk, közben meg mi – is – pótoljuk azokat az elmaradt programokat, amikre már oly régóta vágytunk. 🙂 Esetemben ezek nem feltétlen a szülői nevelés hiányosságaiból adódnak, hanem mert amikor még mini voltam, nem feltétlen volt ilyen kínálat a gyermekprogram-piacon. Mivel a kölkök igényei és ingerküszöbük megkövetelik a legszélsőségesebb performanszokat (ez mondjuk nem a legpozitívabb fejlődés…), ezért dúskálhatok majd a választási lehetőségekben. Legtöbbjükhöz át sem kell lépni az országhatárt, ez üdítő hír! Úgy döntöttem lejegyzek ide pár szuper helyet, ahová mindenképpen szeretném majd elvinni Bencét, hátha másoknak is adok ezzel ötleteket. 🙂 Főleg, hogy mi még erősen a baba-korszakot éljük úgyhogy egyelőre csak listázni tudom a látogatási pontokat. Jöjjenek tehát a “must see” és “must try” kategória győztesei részemről. 🙂
Ez Budapest egy újdonsága. Esküszöm annyira izgatott lettem, mikor olvastam róla valahol a neten, hogy én simán elmennék gyerek nélkül is. Na de hogy néz az ki, ugye. 🙂 A Minipolisz egy hely, ahol a szlogenjük szerint “Te is felnőtt lehetsz!”. Vagy a hely, ahol végre én is gyerek lehetek? Majdnem ugyanaz. 🙂 A lényeg, hogy egy elég nagy területen a gyerekek interaktívan részt vehetnek a felnőttek munkás hétköznapjaiban. Ez most biztos nem mindenkinek annyira csábító, mert a fene akar a 8 órás munkaidő után még azzal szórakozni, hogy áruházi eladót játsszon. Pedig szerintem nagyon izgalmas: a gyerek megteheti azt amit mi, felnőttek a való életben soha nem próbálhatunk ki csak úgy, pár órára vagy percre. Milyen lehet a Lidl-ben eladónak lenni, a postán az ablak mögött ülni, autót szerelni vagy pizzát csinálni. Óriási ötlet, gondoljunk csak bele: a szolgáltatók (akik a nevüket és konkrét termékeiket adják a dologhoz) nem piti kampányt tudhatnak a magukénak, ráadásul közben a kicsik agyába beépülnek a márkák, helyszínek. Utána majd ide fogják irányítani anyut és aput, mert “a DM-ben múltkor volt olyan arckrém amit megvehettetek!”. Nem csak a gyerekek vesznek részt a munkában, a szülőt is igényli a játék: ő a vásárló, aki valódi termékeket “vásárol meg” és bevezetheti a gyereket a tudatos vásárlás/szolgáltatások igénybevétele fogalmakba. Milyen kár, hogy nem én találtam ki…Azért mindenképp el kell mennünk majd, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem csak a gyerek fogja imádni…:-) A honlap részletesen elnavigálja az érdeklődőt, a jegyárak sem tartoznak a csillagászati kategóriába (főleg, ha családiról van szó) és 0-1 éves korig a belépés díjtalan. Nem tudom, ebben az életszakaszban élvezhető-e a hely, de ki fogom deríteni.
Az előző helyszínnél talán ez vonz jobban. Nem tudom, mennyire számít Bence személyiség-és jellemfejlődésében az, ahogyan én a mindennapjaimat élem és ebbe
őt belevonom de nagyon remélem, hogy úgy issza be a fontosabb napi jelleggel előforduló tevékenységeket, mint a szivacs. Következésképp minimum Michelin csillagos séfnek, vagy rosszabb esetben egy élő takarító robotnak kellene lennie, ha nagy lesz. 🙂 Amennyiben az előbbi, akkor nyertünk. Nagyon szeretném, ha tudna majd a csemete főzni és az már a non plusz ultra lenne, ha ezt a későbbiekben együtt is tehetnénk . Szóval ha lesz rá módom és a törpe is úgy akarja, akkor mindenképpen beíratom majd gyermek főzőtanfolyamra vagy napközis főzőtáborba, minél előbb. Szerintem kreatív és konstruktív egyéniség lesz – nyilván minden anya ezt kívánja a gyerekének, de én határozott irányba – is – gondolkodok ez ügyben. 🙂 Ha kell – ha nem -, én megyek vele kutyulni és sütiket készíteni. Kizárt, hogy ne élvezzem. Ha pedig Ő ráérez az ízére akkor a legnagyobb bajom az legyen, hogy pár hétig feszített tempóban kell majd főznie az aktuális Konyhafőnök Junior évadában. 🙂 A honlapokon találtok bővebb infót a tanfolyamokról, szerintem érdemes körülnézni. 🙂
LEGO GYÁRLÁTOGATÁS, KOCKAPALOTA, KOCKAFESZT:
Van itt olyan, aki nem szereti a LEGO-t? Nem hiszem. 🙂 Élénken él bennem az emlék, amikor drága nagyapám még sokszor indult üzleti útra külföldre és mindig megkérdezte nővéremtől és tőlem, mit hozzon nekünk madárlátta ajándék gyanánt. Vagy az volt a válasz ordítva, hogy “Barbiiiiiiit!”, vagy az, hogy “Legóóóóót!”. Volt is egy jó nagy dobozunk az akkor még szabadon összeillesztgethető legokból, mi nem téma szerint kaptuk (tehát nem Star Wars és egyéb összerakható legoról beszélek) és akkor még nem is volt aranyáron kapható (sajnos ma már durván megkérik az árát, ezt kolléganőm tapasztalata alapján tudom). Viccen kívül: fél napokat töltöttünk városok építgetésével. Nagyon jó készségfejlesztő, biztosan azért tudok olyan kiválóan bepakolni két heti cuccot a csomagtartóba. Meg, mert sokat Tetris-eztem. Visszatérve a LEGO-ra: Nyíregyházán van gyár, ahol szerveznek látogatásokat. Szívesen elrángatom majd a gyereket ha alkalmam lesz rá. 🙂 Kicsit bepillanthat a gyártásba és kap ajándékot, emellett játszhat is. 🙂 A kockapalota egy olyan komplexum, ahol 3D-s mozitól kezdve a LEGO-kiállításon át a készségfejlesztő szobán át minden van. Sőt, még dizájnos “kockabár” is, ahol lehet enni-inni. 🙂 Szuper hely lehet, nem csak időtöltésre hanem például szülinapozásra is, le lehet foglalni időpontokat. A gyárlátogatással is össze lehet ezt kötni, mivel a Kockapalota szintén Nyíregyházán van. A Kockafeszt ugyancsak építős-készségfejlesztős-kiállítós móka, amit idén már 4. alkalommal rendeznek meg és Budapesten, Békásmegyeren is lesz “állomása”. Kár, hogy még nem értékeli a Bubuka az építgetést. Később majd fogja. 😉
Egyszer voltam én is Visegrádon a nyári bobpályán. Nagyjából annyira vagyok betojva az ilyen “extrém sportoktól”, hogy egy ötéves simán kiröhögne, de bevállalom: félős vagyok. 🙂 Azért úgy rémlik, hogy nem volt vészes, legalábbis nem halálos végkimenetelű elfoglaltság. 🙂 A gyerekek tuti élvezik, nekem meg edzenem kell m
agam ilyen téren, mégsem mondhatom majd mindenre a saját gyerekemnek, hogy “anya ezt nem csinálja mert fél”. Kemény vagyok. Nem élek anyámmal, nincs se macskám se babettám, de kemény vagyok. Menni fog. Amúgy nyáron és télen is működik a pálya, szóval nincs szezonális kifogás. 🙂 Van itt fa-játszótér és nem mellesleg a visegrádi vár is, ha egész napos elfoglaltság kell.
Szintén egyszer randiztam itt (a gyermekkel már a hasamban), Apával. 🙂 Nem meglepő, hogy kicsit tréningezni kellett a tériszonyos lelkemet a kb. 20 perces libegőzésre viszont el kell ismernem, ha nem a lábamat nézem akkor a halálfélelmemet is elnyomja a kilátás szépsége. 🙂 Egy napsütéses programnak mindenképp érdemes betervezni, mondjuk nyilván ehhez már egy nagyobb csemetével kell rendelkeznünk akinek már van annyi ösztöne és félelemérzete, hogy felfogja: repülni szárnyak nélkül nem tud, MÉG Ő SEM. 🙂 Bájdövéj, ha már itt vagyunk, választhatjuk kisebb embergyerekkel a gyermekvasutat is. Fent a hegytetőn meg lehet lángost, kolbászt, miegymást enni – sokér’.
Ha már az extrém programoknál tartunk, ez is jöhet a kalapba. Volt szerencsém egyszer elmenni Káposztásmegyerre az Aquaworld-be, ahol n
em csak babauszi van hanem rengeteg medence, bel-és kültéri egyaránt. Plusz csúszdák. Ez az, amire engem egyszer rávettek, valószínű többször nem jön majd be a “Nyuszi vagy, McFly” megszólalás, viszont van annak a gyereknek apja, majd ő csuszikál a Kamikaze csőben. 🙂 Jó lesz. Valakinek mindenképp. Van jó kis szaunavilág is, én majd ott székelek. Vagy a gyermekpancsolóban. 🙂
HALÁSZ JUDIT KONCERT:
Sajnálatos módon, ugyan inkább humán vonalon mozgok otthonosabban mint reál téren, viszont a mondókázás-verselés-meseszövés-dalolgatás sosem volt az erősségem. A nővérem egyvégtében elmondta Petőfi Arany Laciját, én meg ahányszor megkértek valami mondóka elszavalására, bevágtam a durcit és keresztbe font karral közöltem, hogy “NEM”. Ez meg is van örökítve, természetesen. Reménykedem benne, hogy az én gyerekem kicsit nyitottabb lesz erre, szóval tök jó lenne eljutni egy élő Halász Judit koncertre. Ha arra nem is, akkor valamilyen más gyerekkoncertre. Vagy legalább színházba, hogy tudja milyen az a Négyszögletű kerek erdő. És akkor végre én is megtudom. 🙂
Nincs is messze a lakhelyünktől ez a játszótér, ami valójában egy óriás kalandpark miniknek. Majd nagyobb korában egy komolyabb kalandparkba is elviszem ahol lehet, hogy én is ráveszem magam a Jane imitátorként sikítva indákkal lengésre és egyéb príma, életveszélyes szabadtéri mókázásokra. Addig is inkább a Tarzan Parkba megyek vele. Azt írják, “biztonságos, érdekes és szórakoztató”. 🙂 Valahol el kell kezdeni. Sokan ódákat zengtek már róla, egyszer meg mindent ki kell próbálni…:-)
Egyik legszebb gyermekkori emlékem ide kötődik. A Luna Park Olaszországban, Bibionéban található (északon). Aki volt már vidámparkban az tudja, hogy minden gyereknek ki kell egyszer próbálnia a tócsából kacsát vagy halat halászást plüssállatokért, a kukacos hullámvasutat ami átmegy egy marha nagy almán, és az erősebb idegzetűeknek a riogatós kastélyt (én ezt kihagyom, van elég krimi az életemben 🙂 ). Mindez megtalálható a Luna Parkban, ahova természetesen nem mindenki tud elutazni, de amennyiben autós-apartmanos utazást terveztek Olaszországba, mindenképp javaslom programpontként. Ahogy én – gyerekként – emlékszem rá nagy és hangulatos, egész estés elfoglaltság. Felnőtt fejjel, számomra is. Megígértem magamnak, hogy azon a bizonyos csúszdán még vagy ötvenszer le fogok csúszni. 🙂 (az nem a kamikaze fajta…) A “működési elve” pedig rém egyszerű, 1-2 Euros zsetonokat lehet venni és minden ezekkel a zsetonokkal működik. Ha Budapesten megmaradt volna a Vidámpark mondanám, hogy az feledtetheti a Luna Parkos élményt, de én még a magyar vidámparkban sem szórakoztam olyan jól, mint ott. Lehet, hogy azért mert felráncigáltak a húzósabbik, fejjel lefelé száguldozós hullámvasútra és azt hittem, nem élem túl. 🙂 Luna Park egyébként sok más országban is van, ez talán a legközelebbi Magyarországhoz.
Nyilván az első kör a budapesti állatkertben lesz, viszont jártam Schönbrunnban és élénken él az emlékezetemben. Nagyobb és természetesen szebb a “mienknél”. Innen származik az édesanyám által oly sokszor emlegetett örökzöld mondatom, ami úgy hangzik: “Menjünk vissza a barnamedvéhez, olyan gusztusosan csámcsog.”. Érdekes, már akkor is megvolt az orális fixációm az ételekkel kapcsolatban. 🙂
Minimundus Magyarországon is van, méghozzá Kisbéren. Itt megtekinthető többek közt a Cifrapalota, az Esztergomi Bazilika és a Parlament is, ha szeretnénk bevésni a gyermekünk agyába a “kulturális elemeket”. Viszont a klagenfurti Minimundus sokkal menőbb. Ha valaki megteheti, mindenképp menjen el mert megéri: mi a nővéremmel azt sem tudtuk, hová rohangáljunk és melyik mini épület előtt fényképezkedjünk. Nagyon érdekes volt, gyerek szemmel nézve is. Arról nem beszélve, hogy így el lehet kezdeni a földrajzi oktatást. 🙂 A kicsiknek van külön gyerek-vezető.
Biztosan van még bőven határon innen és túl remek program lehetőség, számomra ezek az elsődlegesek amiket nagyon szívesen kipróbálnék először, többedszer. Mit is beszélek…a gyerek próbálná ki. 🙂 Mert ÉN tudom, hogy a gyerekem mit akar megnézni. 🙂 Szerintem nem csak én vagyok itt örök gyerek…hát hajrá, irány a játszóház mert megtehetjük, hogy fejest ugorjunk a játszóházas színes labdatengerbe! 🙂
…Maximum kiküldenek, mi meg nyújtogathatjuk a nyelvünket kifele menet…
