Eddig rendkívüli módon pangott bennem az írhatnék…a témák megszülettek a fejemben, majd ihletté formálódtak és amikor elhagyták volna az ujjbegyeimet, valahogy mindig közbejött valami “fontosabb” – végül még csírákként elhaltak. Most viszont ideje valamelyest hasznossá tennem az agykapacitásomat, illetve az időmet és ehhez a legjobb és legintenzívebb motivációt a jelenlegi élethelyzetem adja.
Ahogy a címben is szerepel, a téma a férfiak – mégpedig többesszámban. Egész életemben azt az elvet vallottam, hogy két férfit szeretni egy időben (térben, életben, síkban, univerzumban…) lehetetlen. Erre meg is mertem volna esküdni, de hát ugye van az a mondás, hogy “Soha ne mondd, hogy soha!” – ennek megfelelően elérkezett az életemben az idő, amikor is revideáltam önmagam. Mondhatnám, hogy ez a felismerés kellemetlenül ért, de hazudnék. Egyáltalán nem volt az, sőt. Pedig, bonyodalmakat azért okozhat ez a megvilágosodás is.
Milyen bonyodalmakat? Lássuk csak: abszolút dekoncentráltság, zavarodottság, bárminemű tevékenység iránti affinitás elvesztése, vagy – ha ezek nem lennének elegendőek az első számú férfi figyelmének és gyanújának felkeltéséhez – a figyelem lankadásából adódóan a teljes Mr. Bean-né válás. No igen. Ez a problémás rész. A pozitív oldal – minden éremnek két oldala van, ugyebár – viszont minket (a csalfa nőket) mindig kárpótol: a boldogság, valami új és valami más miatt. Kellemes bizsergés a gondolattól is; az izgalom, várakozás az első és az azt követő találkozások miatt, felkészülés agyban és lélekben, de nem utolsósorban a kinézetünket tekintve is (“Elég jól nézek ki?” és “Utána is fenn tudom majd tartani ezt az állapotot?”).
Végül ott vannak a dilemmák: adott a két férfi, mindkettőt őrült módon szereted, de melyiknek kedvezz többségében? Az egyik igényli, hogy talpig nő legyél, a másikat ez szinte nem is érdekli. Mindketten szeretnek enni; az egyik ezt szereti, a másik azt. Szíved első választottja közös életetek minden percét szeretné maximálisan kihasználva továbbra is együtt tölteni. A másik úriember viszont megkülönböztetett figyelmet érdemel. Győzd tehát eldönteni, kinek lesed minden kívánságát, melyikükkel veszed együtt még a levegőt is, hogy ne érezze háttérben magát. Mindezt persze úgy, hogy ha már úgy döntöttél: mindkét férfi a szíved választottja, egyikük se érezze a másik miatt hátrányban magát.
Azoknak a nőknek, akik hozzám hasonlóan úgy döntenek, hogy nem tudnak (és nem is akarnak) többé parancsolni szívüknek, mert az csak két férfi szerelmével teljesedhet ki, csak egyvalamit tudok tanácsolni: ne tegyenek különbséget szeretet és szeretet között. A személyek különböznek, de a szeretet egy nyelven szól mindenkihez (elnézést, ez majdnem “napi Oravecz Nóra” lett 🙂 ). Ha pedig valamiért megéri szétszórtnak, de borzasztóan boldognak lenni, az ez: az érzés, hogy feltétel nélkül szeret valaki, aki Téged választott. Az illat amit soha, senki nem tud leutánozni majd, mert annyira egyedi és annyira a Tiétek. A felismerés, hogy Ő és Te alkottatok valamit, ami örök és visszavonhatatlan, és egyben megbánhatatlan. Mert Ő Te vagy, vagy inkább Ti mindannyian.
Ez az a két férfi az életedben akiket lelkifurdalás, bűn és bűnhődés nélkül lehet szeretni és általuk szeretve lenni…
Aki nem hiszi, megint csak járjon utána…;-) Én már megtettem…:)
Kiemelt kép: Pexels
