Sokáig úgy gondoltam, a férfiak az én keresztem. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ez nem így van, de az évek során mégis rájöttem valami még fontosabbra: miszerint az OROSZLÁN férfiak a leggyengébb pontom.
Még az ősidőkben egy kávézóban dolgoztam. Ott aztán elég sokféle emberrel hozott össze a sors. A rutin és a nagy számok törvénye alapján viszont kizárólag egy bizonyos férfitípussal nem jöttem ki jól. Azaz, már a köszönés után olyan elemi erővel tört rám az idegbaj tőlük – a kötekedésüktől, a szereplési vágyuktól – , hogy nem sokon múlt a pohárdobálás.
Rájöttem, hogy ezek a pasik mindannyian oroszlán jegyben születtek (Poirot közvéleménykutatott – rá akart jönni, mi a közös pont). De tényleg: mind egy szálig. Akkor és ott eldöntöttem: nekem soha nem lesz közöm oroszlán jegyű pasashoz – mert nem vagyok én egy horoszkóp-spiri-aszcendens guru, de azonos személyiségjegyek vs. holdállásban (vagy miben) még én is hiszek. 🙂
Ugorjunk kb. 10 évet a történetben. Várandósságom alatt derült ki, hogy a Fiam (nevezett Irdatlanka) ugyanazon a szent napon születik majd meg, mint én: szeptember 10-én. Tudni kell, hogy Apuka szintén szűz jegyű a javából, így boldogan várakoztunk…
Megint snitt. Hogy a szülészorvosom gyenge matekból, vagy Irdatlanka döntött másképp, azt már nem tudjuk meg soha, mindenesetre augusztus 19-én Ő úgy döntött, hogy megérkezik a családba. A Karma nem viccel (erről majd lesz egy poszt) – megkaptam tőle a vizsgafeladatot. Enyém a tisztes feladat, hogy felneveljem a vérbeli, 100 %-os oroszlán gyermeket: Irdatlankát. Ezúton is kösz, Univerzum!
Irdatlanka most lesz 2 éves, eddig kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel elbotladoztam az anyaság mezején, de azt kell mondjam a Karma tuti egy különösen kegyetlen nő, nem volt könnyű.
Hogy miért? Az okokat egy Bloggertársam, a Gyerekhoroszkóp blog szerzője fejtette ki tökéletesen, íme:
„Ki az Oroszlán gyerek? Akit július 23. és augusztus 23. között ünnepelünk. Ő pedig azt várná, hogy az év többi napján is ünnepeljük.” – Pontosan így van, igen. Márpedig mindennap ünnepelni, az elég fárasztó – pláne, ha nem mi vagyunk az ünnepeltek (pfuj, önző én!).
„Nem extra programokra vágynak, vagy állandó újdonságokra, nem. Ők kizárólag minket akarnak, mást nem. Jelenlétet, foglalkozást, cinkosságot egy életen át!” – Bólogatok, csak bólogatok…
„Az Oroszlán gyermek Napként ragyogja be a család életét, ám itt nincs éjszaka, amikor a Nap nem világít, vele foglalkozni kell.” – Ez mindent megmagyaráz. Főként azt, hogy miért nem aludtunk bő másfél évig. 😀
„A népszerűségre hajt: inkább bevállal némi szerepjátszást, csak hogy jó legyen az adott közegben, főleg ismeretlen terepen tesz így.” – Állítólag e mögött önbizalomhiány lapul; nos ezt én nem igazán veszem észre… A teljes színjátszókört meghazudtoló alakítás viszont áll, szerintem bölcsi után egyenesen felvételizhet a Vígbe.
„Mindene a játék, ráadásul egyedül nem szeret játszani, neki közönség is kell, na meg olyanok, akik kúsznak-másznak vele.” – És szaladnak, és ugrálnak, és jönnek-mennek. Nagyon kevesen hitték el eddig, hogy Irdatlanka mellett TÉNYLEG non-stop a részvétel. Lehet lopni két percet, de akkor… nos akkor azt is megbánjuk, hogy megszülettünk.
„Hamar tanul hallás után és igényli, hogy jó jegyeiért elismerést kapjon.” – Ezért van az, hogy bármit csinál (pl. megeszi a reggelit), rám néz és közli (alig 2 évesen!), hogy „KÉSZ, ENNYI” – ő végzett, el lehet vinni előle mindent. A szöveget nem tőlem tanulta, csak mondom. 🙂
„Kifejezetten féltékeny típus: nem szereti sem a kis tesót, sem a családba kerülő új „szülőt”, még házi kedvencre sem vágyik, ezek mind konkurenciát jelentenek.” – Azt hiszem, vesszük a jeleket. Ha az apjával kísérletet tennénk az ölelkezésre, azonnal átvált túrókába. Mutogat rám és mondja, hogy: „ENYÉM!” (=Enyém rabszolga!)
„Szeret alkotni: egyedit teremteni, amibe beleteheti egész önmagát… Csak olyasmit szeret azonban létrehozni, ami sikeres lesz, tehát ha nem kap érte tapsot, sosem csinálja meg ugyanazt újra.” – Ó, igen. Káoszból valóban nem csinál kétszer ugyanolyat. Viszont ha egyszer valamiért megtapsoljuk, onnantól megy a „visszázás” egész este.
No. Kell még magyarázat, hogy miért ragadt a kisoroszlánon a rendkívül találó Irdatlanka név? 🙂 Jó-jó, emellett egyébként – ahogy az a jellemzésben is benne van –, az oroszlán jegyű gyermek hihetetlenül bájos, és ezt nem rest használni a kellő pillanatokban, hogy mindent (és bármit) elérjen.
Hogy ez a későbbiekben (serdülőkor – ó, anyám!) mennyire ad majd okot nekem hajhullásra, az majd elválik – és ha minden jól megy, majd elolvashatjátok itt, a blogon. 😀
De addig is, ha még nem tettétek, akkor böngésszetek utána ennek a bolygóállásos miújságnak, mert jó felkészülni a tananyagból… 🙂
Forrás (szó szerinti idézetek): Gyerekhoroszkóp blog
Kiemelt kép: Pixabay
1 thought on “Irdatlan(ka) horoszkóp – avagy életem oroszlánrésze”
Marhaság! AZ egyik fiam bika, a másik szűz, a leírtak mind a kettőre vonatkoznak, még a mai napig is, pedig az egyik 3o, a másik 22 éves! Férfiak! Nemüknél fogva, ősi sajátosságuk!