Az imént még egy teljesen más bejegyzést gépelgettem, amíg a gyerekem – megközelítőleg még fél órát – alszik és nyugalom van. Bár totál mást kellene éppen csinálnom, de a bennem élő KisBuddha azt tanácsolja, MOST álljak meg és engedtessék meg a megfáradt porhüvelyemnek öt perc nyugalom, különben túlmelegszik a rendszer és az senkinek sem lesz jó. Viszont, elém került egy bejegyzés (más szerzőtől), és “NO OFFENSE!” címszóval eszembe jutott, hogy milyen is az én jelenlegi karácsonyom. Az említett írás tippeket ad arra, hogyan nyugodjunk le karácsonykor, hogy legyen egy nyugodalmas és meghitt ünnepünk. A picit pesszimista, picit darabokban heverő cinikus KicsiÉn pedig azonnal reagált ezekre a javaslatokra. Hangsúlyozom, hogy szeretném úgy felfogni a legszentebb időszakot az évben ahogy javasolják, de édesanyám és igaz barátaim mondják mindig: “jobb kint, mint bent” (na jó, Shrek is ezt mondja) és én most élnék az alkalommal. Azzal a reménnyel, hogy nemsoká’ összeszedem magamat és a Walking Dead-et is meghazudtoló, szétesett végtagjaimat végre, és kreálok magamnak és újdonsült családomnak egy IGAZÁN 100 %-os, “magunkkaléssenkimássalnemtörődős” karácsonyi-szilveszteri időszakot. Majd. Egyszer. Talán.
Tehát, a lista a következő (és ezt most saját szabad fordításomban közlöm, nem szó szerint – ugyanis a lényeg nem a forráson van, hanem az üzeneten). Még egyszer, kimondottan és megerősítve szeretném leírni, hogy ez a lista – bár így lehetne! – követendő példa és MINDENKINEK így kellene tennie. Kevesebb szomorú és agresszív ember élne a sártekén, ha ez működőképes lenne, netalán orvosi rendelvényre lehetne kapni gyógyszerként.
1. Tegyük hosszúvá és varázslatossá a karácsonyi időszakot (vegyünk ki több szabit, szedjük össze mindazon jó-és rossz dolgokat melyek a jelenlegi évben velünk történtek, írjuk le egy naplóba és egyúttal váljunk is meg tőlük)
Igen, igen. Annyira hosszúak a napok, hogy mindenképpen szeretném tovább nyújtani őket. Imádnivalóan szürke, de legalább rövid nappalok után grafitszínű esték, majd mély és sötét éjjelek következnek, amiket százhússzor szakíthatok meg, hogy a fogzó 1 évest visszaaltathassuk. Olyan varázslatosan hosszú a karácsony – is -, hogy sose lesz vége. Szabadságot tényleg ki kéne venni, de létezik az, hogy anyasági státuszban szabadságoljam magamat? Légyszi. Ha igen, akkor szeretném az idő rövidségére tekintettel – ami a 2016-os évből még hátra van – azonnal, egyben kivenni. Köszi. Határidőnaplót vettem, majd követve a jó tanácsot mindenfélét beleírtam, főleg a kiadásokat. Jól el is engedtem őket, szó szerint.
2. Dekoráljunk és díszítsünk (teremtsünk hangulatot és nem mellesleg ez még megnyugtató is)
Emlékszem, amikor hármasban Anyuval és Nővéremmel karácsony-mániásak lettünk. Nagyon jó időszak volt. VOLT. Mindenre díszeket aggattunk, már novemberben megfertőztük egymást a hangulatunkkal: rongyosra hallgattuk a Michael Bublé és Rock Hits Christmas CD-ket. Kizárólag egy napra 50 félét sütöttünk-főztünk. Később, amikor Nővéremnek már családja lett, Anyuval maradtunk kettesben és esténként “lánykolesz” hangulatban egymás után fogyasztottuk a legjobb borokat, “szingliskedtünk” és halálra tömtük egymást méteres kaláccsal. És akkor ITT jön egy huszárvágás. Ezt felejtsük el. Esetemben a legjobb, ha semmit sem csinálok, mert a fiam sokkal gyorsabban szedi lefelé a karácsonyi díszítést, mint ahogy én kimondanám, hogy szentkarácsony. Ami kevéske a megkaparintott, majd félig elrágcsált elemekből marad, azt a Hold magasságában helyezem el, hogy a HétÖrdög ne érje el. Közben természetesen a legkevésbé sem vagyok befelé forduló és átszellemült. Inkább úgy nézek ki, mint akinek valami rohama van és átlényegülök egy űzött vaddá. Kezdem átértékelni a szórólapot, mely felajánlja, hogy pénzért meghívjuk Máriát és a Három Királyokat, hogy levezessék a kis Jézus születését a fa alatt. Legalább nem nekem kell a miliőt megteremtenem.
3. Énekeljünk (önfeledten, és ne tunyuljunk bele az agyonhallgatott slágerekbe és agyonnézett filmekbe, hanem teljünk meg szeretettel és adjunk hangot örömünknek)
Na, ez végre megy. Igaz nem annyira karácsonyos, ahogy artikulálatlan hangnemben üvöltözöm, hogy: “teddleaztavázátazonnal” illetve “nerángasdaterítőőőőőőőt”, és “csakavegyszeresszekrénytneeeeee” de ha akarok, csempészhetek bele némi karácsonyi felhangot és Michael Bublé-t túlüvöltve egy személyben alakíthatok – és alakítok is! – egy komplett karácsonyi kórust. Szerencsére azon végképp nincs mit gondolkodnom, hogy agyon nézzem-e a tévében bármelyik filmet, úgysincs rá idő. Az egyetlen, ami a Reszkessetek betörőkből marad, az Kevin ordítása.
4. Hívjunk vendégeket (az ezzel járó energiabefektetés mindenképp megtérül az elégedett arcok láttán)
Hhhhá! Azért arra kíváncsi vagyok, hogy melyik ismerősöm, barátom szeretne részt venni egy nem éppen zajtalan és nyugalmas, viszont óbégatós-hajtépős szeánszon. Ha sikerülne is vennem egy zacskó chipset vendégvárónak (mert, hogy én bármit is főzzek az sajnos NO WAY…magunknak is csak úgy megy, mint ahogy a Hook című filmben: gondolatban elfogyasztjuk az el nem készült finomságokat), akkor már akár belépőt is elkérhetek egy 3 személyes cirkuszi előadásra. Egy valami tuti biztos: esélytelen, hogy akár egy normális, egybefüggő mondatot is váltsunk egymással, nem hogy másokkal. Ha mégis, akkor a következő pillanatban már azt sem tudjuk, miről kezdtünk beszélni mert azt próbáljuk megakadályozni, hogy a nem éppen nyugodt sarj a szőnyegbe tapossa a burgonyás tallért, miközben visítva követeli a kezünkben lévő bármit.
5. Játsszunk (főként, ha gyerek van a családban, mert ez a legjobb időtöltés, összehozza a családot és megbékél a lelkünk)
Előttünk van a kép, ahogy a totyogó félrehajigál minden neki szánt játékot és ajándékot, hogy elkezdje szokásos “tazmánördögös” körét a konvektor-asztali számítógép-sárkányfa-síkképernyős smart tv között? Soha, hangsúlyozom: SOHA egy percnél tovább nem köti le semmi, amennyiben az a saját játéka. Egy teljes hadsereg erejét felhasználva, a másodperc tört része alatt bontja le a lakást és szed szét 2 négyzetcentiméteres darabkákra mindent, ami használati tárgynak minősül. Remek buli, nem csak a hétköznapokon de karácsonykor a leginkább. Mondjuk, tényleg összehozza a családot mert mindenki aki él és mozog, a gyerek után rohangál és próbálja meggátolni a megakadályozhatatlant.
6. Nézzünk régi filmeket, vackoljunk be (bögre melengetővel nosztalgiázni az igazi)
Most akkor mégse hagyjam el a régi, szokásos filmeket? Na mindegy, amennyiben a napi egyszeri altatás után lenne másfél órám egy filmre, azt az időt a fent felsoroltak némelyikével próbálom eltölteni (lásd: naplóban kiadások rögzítése, lakás-cicomázás, és természetesen mindeközben énekelgetés). Általában persze sikertelenül, mert a másfél óra, na az semmi arra a bepótolni valóra, amit az elmúlt kb. másfél év alatt kellett volna elvégeznem. Azért besorolom a filmnézést. A gyerekek úgyis olyan hamar kirepülnek, sec-perc és már azt sem tudom, hova tegyem fel a lábamat!
7. Aludjunk (ilyenkor főleg)
Komolyan mondom, EZ A KEDVENCEM. Tudjuk, hogy az “alvás fél egészség”. Na, én pont 2 hónapja nem jövök ki egy szimpla náthából, ami mondjuk nem csoda ha az ember lányának sansza nincs kivonni magát a forgalomból és meghalni pár napra. Pontosan december 24-én, Szenteste lesz egy éve, hogy nem alszunk. Majd koccintunk egyet rá.
8. Osszuk meg a házimunkát (mindenki vállaljon valamit, így lesz a munka szórakoztató, és élmény a főzés)
Na igen. Az eredeti tanács alapján nem szabad hagyni, hogy csak anyu-apu serénykedjen a házban és a ház körül. Áhá. Az a baj, hogy mi most éppen anyu és apu vagyunk de nincs, ki megossza velünk a munkát. A 15 hónapos gyerek a francnak sem akarja azt a fránya porszívót végigcibálni a lakáson. Főzni még nem tud, ráadásul a kis Latol még egy nyomorult kávét sem főz le nekünk reggel. Amúgy próbálok én segíteni Anyámnak a konyhában; leginkább azzal, hogy lecsökkentjük a karácsonyi menüsort negyedére és miközben Ő a maradékot próbálja összehozni (azon az EGY délelőttön, amit NEM a munkahelyén tölt, mert ugye szabadságot kivenni Ő SEM TUD, még ötvenen túl sem), én mentem a menthetőt. Így próbáljuk megváltani a világot.
9. Ne akarjunk görcsösen nyugodtak lenni
Ha már az elengedésnél tartottunk az első pontnál, akkor ezt a pontot mindenképp megfogadom a tippek közül. Abszolúte elengedtem, hogy nyugodtan teljenek ezek a napok (is…se). A görcs viszont megvan. Hála az égnek, legalább valami teljesül.
No. Vége is a listának. Bántás nélkül: tegye már fel valaki a kezét, akinek ezek összejönnek! Eltekintve az idegesítő cinizmusomtól, a pesszimista hozzáállásomtól (aminek azért van némi alapja, de nyugtat a tudat, hogy ez a helyzet egyre jobb és jobb lesz illetve, hogy nagyrészt humorral kezelve enyhülnek a tünetek!), csak magára ismer egy-két ember az én reakcióim alapján is…:) Mert, hogy ez az ötlet-gyár az egyedülálló, szingli, nem anya és nem családos embereknek készült, az ezer százalék. Ezzel nincsen egyébként baj, mert így visszaolvasva én ezt a tipp-sorozatot már abszolút kimaxoltam, csak az előző évezredben.
Mindezeket félretéve, Mindenkinek a legjobbakat kívánom, gyerekkel vagy gyerek nélkül, a fenti javaslatok sikeres hasznosításával! Most pedig, mindenki nyugodjon le a fenébe, jöjjön a szent ünneplés és a DéHáBé!
DURVA HÚZÓS BULI…ÉS ÉNEK!!!!