Elolvastam nagyjából 200 db cikket és bejegyzést, hogy mely filmeket nem szabad semmiképpen kihagyni karácsonykor és az ünnepek alatt. Az egyszer biztos, hogy a Reszkessetek betörők sorozat – szinte – mindegyikben szerepelt, és – bár én is előszeretettel megnézem minden évben az első két részt és minden alkalommal tudok rajta jóízűen nevetni – nyugodtan megkövezhettek, ha azt mondom: azért most már jó lenne néha valami újdonságot is bevinni a megszokott filmlistába. Nyilván sok adó azért próbál újítani, vagy legalább változatosan kreálni az ünnepi repertoárt, azért vannak olyan filmek, melyek vetítését én simán kötelezővé tenném. Főleg ilyenkor. Jöjjön tehát az én karácsonyos 5+1 “movie dömpingem”!
1. Nicsak, ki beszél most! (1993)
Lehet, hogy a Nicsak, ki beszél! filmek már elavultnak számítanak bizonyos értelemben, de azt hiszem joggal mondhatom, hogy ez a filmsorozat hozzá tartozik az egészséges gyerekkorhoz. A Nicsak, ki beszél most! egész pontosan a 3. rész de azon kívül, hogy picit már modernebb stílusban dolgozza fel a 2 gyerekes családok mindennapi, és főleg karácsony-környéki mindennapjait, abszolút megállja a helyét a családi mozifilmek között. Én anno gyerekként kaptam meg VHS-en és a mai napig meg tudom nézni, bármikor is adják. Persze ehhez le is kellene vetíteni, de az adók előszeretettel feledkeznek meg róla. Méltatlanul, mert van benne humor és ünnepi hangulat bőven. Emellett bizonyítékul szolgál arra, hogy igenis létezik jó fej anyós. 🙂 Ilyen idő tájt pedig még a legsztoikusabb nyugalomban lévő anti-ünneplők is rá tudnak kapni egy könnyed filmre, pláne ha olyan szereplők vannak benne, mint John Travolta vagy Kirstie Alley. Arról nem is beszélve, hogy egy viszonylag nagyobb gyerek és egy felnőtt is szórakoztatónak találhatja, tehát akár még együtt is meg lehet tekinteni.
2. Die Hard 2/Még drágább az életed (1990)
Jó, rendben. Tudom. Nem feltétlen a leggiccsesebb, meghitten békés film amit ilyenkor nézni lehet. Nekem valahogy mégis hozzátartozik a kedvenceimhez. A fiatal Bruce Willis (is) a szívemhez nőtt, még akkor is ha dohányzik, káromkodik és állandóan egy elnyűhetetlen, koszos atlétában kúszik-mászik. Mert mégiscsak a békés karácsony jegyében igyekszik eltenni a rossz fiúkat láb alól, és ez szép gesztus. Valakinek ez is ajándék. Emellett mai szemmel nézve is hihetetlenül pörgős, de főleg klisé-mentes akciófilm, ami manapság már ritka, mint a fehér holló. Java részt hóban játszódik és McLane nyomozó úr mindig karácsonykor kapja a nyakába a legbalhésabb borderline-os nehézfiúkat. Egyáltalán nem szokta rontani az ünnepi morálomat. Főleg, hogy rengeteg jó poén hangzik el benne és a mai szinkronokhoz viszonyítva, a Die Hard 2 magyar szinkronja zseniális. Komolyan.
3. Aludj csak, én álmodom (1995)
Annyira, de annyira szeretem ezt a filmet! Kit érdekel, hogy nyálas és, hogy a változatosság kedvéért a szokásos happy ending-el fejeződik be? Sandra Bullock és Bill Pullman fantasztikusan hozzák a szerepüket és olyan jó látni, hogy másnak is kicsit őrült a családja! Megvannak benne a szerethető elemek a szintén jól alakító mellékszereplőkkel és a karácsonyi hangulat is tényleg átjön. Egy kicsit talán még sorsközösséget is érez a női oldalam Lucy-val (bizony, van női oldalam). Ha valaki nem volt még reménytelenül szerelmes egy nem feltétlen megfelelő egyénbe (és tett meg ezért a plátói szerelemért mindenféle idiótaságokat), az nem mond igazat. 🙂 Plusz viccen kívül, karácsonyfa díszítés közben a nővéremmel minden adandó alkalommal úgy hajigáljuk fel az angyalhajat, mint Lucy. Maradandó élmény!
4. Karácsony Artúr (2011)
Nem is olyan régi ez a mese, amit nem csak gyerekeknek szántak hanem szerintem felnőtteknek is. Nagyjából a szokásos Télapós-családos sztorit dolgozza fel, de a történet a maga nemében nagyon egyedi és tele van humor-bombákkal. Mozgalmas, fordulatos és a ‘család lúzere’ szerepében Artúr szerintem cseppet sem idegesítő, inkább egy kirekesztett idealista szegény. Nehéz a karácsony – és a mese – területén újat alkotni, de ezzel az egész estés 3D mozival ezt mégis megtették. Nagyon sokat ad ehhez hozzá a bolond nagypapa, aki annyira őrült a jó értelemben, hogy mindenki ilyen nagyfatert kívánna magának. Akinek szerencséje van, még kívánnia sem kell. Ja, és jegyezzük meg szépen: MINDIG van idő egy masnira. 🙂
5. Az élet csodaszép (1946)
Ez a felsoroltak közül sokak számára talán a legismeretlenebb film. Nem emlékszem, hogy leadta-e valamelyik adó az utóbbi években, én sok évvel ezelőtt láttam: azt hiszem, az M1-en csíptem el. Eltérően a fentiektől ez egy komoly dráma de nagyon sok olyan dolgot tanít, amit ma hajlamosak vagyunk elfelejteni. A család, a szeretet, az önfeláldozás és maga az “adás” fogalma sokszor háttérbe szorul a kötelességek, a rohanás és az ünnepek elcsépelése miatt. James Stewart és Henry Travers neve az ‘újkor gyermekeinek’ biztosan abszolút rejtély és ezt a filmet fogalmam sincs, hol lehet megtekinteni, de ha valaki érdeklődik a régi filmek iránt és nem zavarja a drámai téma, mindenképpen javaslom.
+1 Harry és Sally (1989)
A Harry és Sally – bizton állíthatom – a legtágabb értelemben vett örökzöld, ha engem kérdeztek. Ha nem láttam kb. kétszázezer alkalommal akkor egyszer sem, és ez az a romantikus vígjáték, amit akár egymás után végtelenített lejátszással is napokig tudnék nézni. Volt már erre példa…:) Nem egyszerűen humoros (erről Meg Ryan és Billy Cristal tökéletesen gondoskodik minden pillanatban), de 99 %-ban humoros és igaz minden egyes szó, ami elhangzik benne barátságról, szerelemről és a férfi-nő közötti kapcsolatról. Nem lehet ezt tovább ragozni, meg kell nézni és kész. Tudnék belőle idézni, de nem akarom az egész forgatókönyvet ide másolni…:)
Nos. Ezek azok a filmek, amik szerintem több lejátszást, több műsorsávba illesztést érdemelnének karácsonykor. Mindenesetre tartalékba be kell őket állítani lejátszásra, ha már a többi karácsonyi filmet levetítették.
MERT BÁR KEVIN NÉLKÜL NINCS KARÁCSONY, DE JÓ TUDNI, HOGY VAN ÉLET KEVINEN TÚL IS!
