’Konyhai katasztrófák’ sorozatom következő epizódja: a MISU

Vidéken vagyunk a családdal – leruccantunk egy kis pihenőre, hogy addig se legyünk a betondzsungelban, amíg a nyár első kánikulája kitombolja magát. Meg amúgy is: itt lehet napozni a hátsó kertben, szabadjára ereszteni a gyereket, jókat sütni a szalonnasütőnél, és finomabbnál finomabb étkeket készíteni. Ezek közül mondom most a legegyszerűbb (tira)misu elkészítésének sztoriját.

Azt tudjuk ugye, hogy vannak azok a bizonyos napok, amikor nem megyünk a konyha közelébe. Erről már beszéltem: tudni kell megállapítani, mikor jár atomkatasztrófával az ottani ténykedésünk.  Nálam erre nincsenek mindig ráutaló jelek, vagy csak simán nem veszem észre őket – például ma hozzáláttam az 1 kg mascarpone feldolgozásához, pedig nem kellett volna. 🙂

via GIPHY

A tiramisu receptjére több verzió is létezik: nyilván van profi kivitelezés, de az általános időhiány és a dögmeleg miatt én a lehető legegyszerűbb recept szerint készítem el. Mindössze erre van szükség hozzá:

• 1 kg mascarpone
• 1 kis doboz habtejszín (NEM az édesített cukrászhab, a’la Tesco!!!)
• 2-3 evőkanál barnacukor
• rumaroma
• frissen lefőzött kávé/instant nescafe
• 1 nagy csomag babapiskóta (kb 4 hosszú „csík”)
• kakaó

Nem egy kétoldalas lista, annyi biztos. Az elkészítése sem bonyolult – az a jó benne, hogy nem a hagyományos recept, melyben tojásfehérje is van, így nyáron is nyugodt lehet a lelkünk. Egyébként eddig mindenki imádta, aki csak kapott belőle. Na, és akkor ugorjunk is a mai csodálatos MISU-készítéshez.

Anyám ezúttal dolgozott, így nem volt tanúja a borzalomnak, ami rutinos kezeim által megszületett. A kávét lefőztem, tettem bele egy kevés rumaromát, majd otthagytam szépen az asztalon. Babapiskóták és tálak előkészítve – annyira jó fej vagyok, hogy mivel anyám hétvégi miniszabira megy, ezért neki is szántam egy jó adag finom tiramisut, műanyagdobozban.

Elérkeztünk a folyamat „legbonyolultabb” részéhez: a mascarpone felhasználásához. Krémsajt dobozokból nagy tálba betesz, habtejszín kibont, majd kézi turmixgéppel előbb alacsonyabb, majd magasabb fokozaton verni kezd. Vigyázva, hogy ne kövessük el az előző konyhai katasztrófa során (a ronda csokitorta esete) elszenvedett csapást. Ha valaki nem tudná, ez mit takar: a gyermek titkon bekapcsolt turmixgépét, mely a konnektorba dugáskor önálló életre kel, de erre mi nem számítunk.

via GIPHY

Minden adott: csak fel kell lazítani a krémsajtot és hozzáadagolni a tejszínt, illetve a barnacukrot. Gyönyörű, selymes krémet kapunk: pont elég édes, mégsem tömény. Kemény, de könnyen kenhető. Az utolsó teendőnk, hogy rétegezünk: először egy kis krém, majd kávéba gyorsan merített és kivett babapiskóta, aztán megint krém és végül szitált kakaó.

Valójában ebben a receptben mindössze KETTŐ sarkalatos pont van:

1. A babapiskótát villámgyorsan kell belemeríteni, megfordítani és kivenni a rumaromás kávéból, mivel ha sokáig van benne, elázhat. A tiramisu elkészítés után úgyis megy kb. 2-3 órára a hűtőbe, ott beérnek az ízek és PONT JÓ lesz.
2. A mascarpone-t a habtejszínnel NEM szabad túlverni a géppel. Miért? Elmondom?

Minden tök egyszerűen ment ma is, ahogyan mindig. Soha életemben nem rontottam még el tiramisut – hát most ez az idő is elérkezett. Ezredmásodpercnyi az az időintervallum, amit ha átlépünk, MÁR túlvertük a krémet. Hát, én ezt most eltaláltam. Ha ismeritek a KÁSA szó fogalmát, akkor tudjátok, miről beszélek. Most azonban a kásák kásájáról, a darabos meleg krémek királynőjéről van szó.

via GIPHY

Mindez egy kiló, jó minőségű mascarpone-ból. Két választásom volt: vagy kidobom az egészet a ház melletti „gödörbe”, ahol is majd lesz vele valami – vagy viszontlátjuk rémálmainkban, vagy nem. A másik eset, hogy elmorzsolom a pánik szülte könnyeimet, majd fejet felszeg-koronát igazít és összeállítom a végeredményt. Mert rajtam egy tiramisu nem fog ki!

Utóbbit csináltam. Rétegeztem, elkentem a folyós-kásás masszát, elfedtem úgy fél kiló kakaóval, majd az eredményt behelyeztem a hűtőbe. Innentől a Jóisten gondjaira – és megbocsátására – bíztam a Misut. Nővérem szerint a katasztrófa helyrajzi számhoz kötött, anyám konyhájában engem elhagy a csí. 🙂

via GIPHY

UPDATE: Megtörtént a kóstolás! Hihetetlen, de a sógorom kétszer szedett belőle. Mondjuk ő saját bevallása szerint sem egy gourmet típus, de azért fellélegeztem. „Biztos ehető” – gondoltam, és vettem egy kanállal én is. A Bridget Jones naplója című filmben hangzik el az idevágó idézet:

„- Mmmmm, pompás! – Azt kell mondjam, ilyen sz@rt még nem ettem.”

Tanulság:

1. Ha nem a Te napod van, NE MENJ A KONYHA KÖZELÉBE!

2. NE VERD TÚL A KRÉMET!