Furcsa érzésem van most. Van az a sablon blabla, hogy amikor becsuknak egy ajtót, akkor kinyílik egy másik. Meg, hogy az újév mindig valami újnak

Böngészés közben, a Bored Pandán leltem rá egy nagyon szép, szívszorító történetre ami bevallom, még az én kemény – anyai – lelkemet sem hagyta hidegen.

Bárhonnan közelítem meg a világháló bugyrait mostanság, egyfolytában kalendáriumokba botlok. Itt egy sörös adventi apának, ott egy cukiságokkal teli huszonnégyes csomag a gyereknek – én

Ma van a Magyar Költészet Napja. Azt hiszem, hogy a költészet, a versek összességében egy olyan műfaj, melyhez meg kell érnünk – sok mindennel van

Méretes táskákkal a szemeim alatt ülök a szintén méretes, csudajó – „kupikellékből” családi bútordarabbá lényegült – fotelemben, és próbálok értelmes választ adni a kérdésre, miszerint

Tegnap eljutottam végre odáig, hogy megnéztem a Burnt – Az ételművész című filmet. Már nagyon régen készültem és vágytam rá, hiszen valljuk be: aki engem

Mindannyian voltunk tökmagok. És mi, lányok – de legalábbis többségünk – tuti, hogy néztünk már vágyakozva a felhők fölött suhanó repülőkre, miközben felsóhajtottunk: én bizony

Még Máltán kezdtem neki a barátság témakör boncolgatásának és a napokban ismét sokszor fordulnak efelé a gondolataim. Valamilyen érthetetlen okból, beírtam a Google keresőbe a

Egyik szemem sír, a másik nevet éppen. Mindig nagyon gyorsan eltelik ez az ünnepi hangulatú egy hét, és én nagyon nem akarok visszazökkenni a hétköznapokba.

Lesz – vagy már van is…? – a tv-ben valamelyik kereskedelmi csatornán egy műsor, melynek többször is lement már a reklámja, és nem hagy nyugodni.