Múltam egyik igen kedves – és meghatározó – emlékéről szeretnék most írni. Előre jelezném, hogy ez az írás legfőképp a számítógépes játékokat kedvelőknek szól, tehát

Túrós – ezt mondanánk anyuval és nővéremmel arra a valamire, amit az imént alkottam. Vagy valami más csúfnevet aggatnánk rá, általában viszont így szoktuk elnevezni

Még egészen töpörtyű voltam, amikor a Disney első egész estés filmjével találkoztam. Kristálytisztán emlékszem: a „Mentőcsapat a kenguruk földjén volt” az a mese, aminek a

Ma felhasználtam mindazon cuccok tartalmát a hűtőből, amik már majdnem az enyészet áldozataivá váltak. Aki engem picit is ismer, tisztában van vele, hogy igen nagy

Nagyapó nem hisz a halálban. Szerinte Cecília nagyanyó a földben, a szélben, a tőkékben, a dagadó szőlőszemekben él tovább. Mi mással lenne magyarázható, hogy ily’

Ma már tudom, hogy nem akarok visszaforgatni semmit. Egész egyszerűen csak szeretnék jobban csinálni dolgokat.

Kevés nap telik el anélkül az utóbbi időben, hogy ne tanuljak valami újat. Jelenleg teljesen hiányosnak érzem az alapműveltségemet (bár ez nem újdonság). Az imént

Az imént voltam kint locsolni az erkélyen. Megnyugvással konstatáltam, hogy mióta – anyám segítségével – muskátlik kerültek a balkonládákba (kb. másfél hónapja), MÉG MINDIG ÉLETBEN

Sokszor hallom férfiaktól, hogy mi nők, képesek vagyunk órákat sőt: NAPOKAT a fürdőben és/vagy szépítkezéssel tölteni. Halkan jegyzem meg, volt nekem olyan pasim, aki nemét

Az imént még egy teljesen más bejegyzést gépelgettem, amíg a gyerekem – megközelítőleg még fél órát – alszik és nyugalom van. Bár totál mást kellene