Életem szín(játszó)terei – avagy “Szívem szállodái”

Akinek hasonlóan élénk a fantáziája, mint nekem, biztosan elgondolkodott már azon, hogy vajon élőben is ugyanúgy néznek-e ki egyes forgatási helyszínek, mint amikor egy-egy filmben megpillantjuk őket. Nos, valamennyit biztosan túloznak a kamerákon – és az utómunkálatokon – keresztül, mire elénk kerül a végső filmkocka, a hangulat azonban adott – és ezen semmiféle fény-hang-és képhatás nem változtathat.

Elég régóta tervezem már ennek a posztnak a megírását, mégis nagyon nehezen jutottam el eddig. Azt hiszem, át kellett rostálnom párszor önmagamban azokat a helyszíneket, melyek a legtöbbször és a legtöbbet (érzést, érzelmet, majd kötődést) váltották ki belőlem. Jelentem, megvagyok: szóval jöjjenek azok a forgatási helyszínek, melyek örökre beégtek a retinámba, orromban érzem az illatukat, magam előtt látom élénk színeiket és hallom a “saját hangjukat” is – ahogyan hívnak, hogy nézzem meg őket élőben, közelebbről…

Montepulciano és Amalfi – Olaszország:

Szerintem senkinek nem kell bemutatnom vagy elregélnem a Napsütötte Toszkána című filmet, mely Frances Meyes regénye alapján készült el, 2003-ban. Olaszország egyébként is nagy szerelem számomra, már gyerekkorom óta. Először a filmet láttam, a könyvet csak azután olvastam el, és azt kell mondjam: a film azok egyike, melyek megugrották azt a bizonyos, előre támasztott elvárást. Diane Lane személye szerethető és kedves, minden tekintetben tudtam vele azonosulni, a történet pedig életszerű. Igen, még az is, hogy a nő csapot-papot hátrahagyva elköltözik egy másik ország lerobbant “vityillójába” – ha az Toszkána, hát állok elébe!

Nagyon kedves a szívemnek ez a film, gyakorlatilag azóta el szeretnék jutni Toszkánába, mióta először láttam, és minden egyes újranézés után jobban fáj a szívem egy hely iránt, amit mélyen belül otthonomnak érzek, pedig egyszer sem voltam még ott… A kecses, mélyzöld ciprusfák, a toszkán olajfamezők, a hőségtől vibráló levegő, a mediterrán szél és az illatok, melyek a szárnyain szállnak – minden közel áll hozzám. Nem beszélve az ételekről, Montepulcianoról, és Amalfiról.

Popeye Village, Anchor Bay, Mellieha – Málta:

Emlékeztek még az 1980-ban bemutatott Popeye című filmre? 🙂 Ha azt mondom: Robin Williams, azaz Popeye a tengerész és Shelley Duvall, mint tökéletes Olive, akkor már biztos beugrik, ugye? Nos, ezt a forgatási helyszínt volt már egyszer alkalmam kipipálni, ugyanis egy-az egyben meghagyták az utókornak, mint egyfajta máltai turistalátványosságot.

A helyzet az, hogy a Popeye Village nem is a házak közt járva izgalmas. Kívülről letekintve rá sokkal-de sokkal szebb és magával ragadóbb! Egy kis öblöt képzeljetek el, körülvéve magas, a tengerbe szakadékosan lejtő sziklaormokkal, és az azúrkék tengert, ameddig csak a szem ellát… Komolyan mondom, hogy hosszú órákig tudtam a sziklán ülve totális csendben ülni (pedig ez nálam nagy szó!), és csak nézni, szívni magamba a látványt, ahogy azok a díszletnek készült faházak gubbasztanak az öbölben. Semmi más gondolatom nem volt, csak az, hogy mennyire jó lenne ilyen nyugodt helyen élni. Percenként váltakozó fények, tengeri szellő és félelmetesen nagy víztömeg, ameddig a szem ellát – egészen a naplementéig. Egyébként a faluba be lehet menni, körbejárni a házakat és utcákat, plusz vannak szervezett programok is, de fentről tényleg különlegesebb…

Luberon, Provance – Franciaország:

Szintén sokat emlegetett forgatási helyszín a Bor, mámor, Provance című film legtöbbet mutatott “otthona”: a Chateau La Canorgue, Luberonban. Ez egy létező borászat, egy létező villával és parkosított kerttel, melyet ugyan egy kicsit “plasztikáztak” a film kedvéért, de a hangulat – mint fentebb is említettem – adott.

Sosem szerettem igazán Russel Crowe-t. Ridley Scott munkáit viszont nagyon elismerem, és ezzel a filmmel sem nyúlt mellé, sőt. A film egyébként Peter Mayle azonos című könyvéből készült – ami szintén megvan, de még nem rágtam át magam rajta. Őszintén szólva nem tudom, adna-e valami pluszt a filmhez, mert a látványvilág annyira tökéletes, hogy szerintem még a sokszor morcosnak titulált franciák is elégedetten bólogattak a film láttán. Hozzáteszem, hogy Russel Crow személyisége ide vagy oda, ebben a filmben tökéletesen rászabott volt a szerep. Marion Cotillardról már nem is beszélve – mondjuk, akinek francia vér pezseg az ereiben, annak könnyű. 😉

A kötődéseim amúgy lehetséges, hogy gyerekkori emlékekre visszavezethetőek – vidéken nekünk is volt szőlőnk, sokat metszettünk, kötöztünk, és persze szüreteltünk a mamákkal, szülőkkel. Családilag, nagy evésekkel és must-ivásokkal megkoronázva a szüret végét. 🙂 El tudom képzelni, hogy van, akinek a szőlő, a bor az élete… Lehet, hogy egy párhuzamos dimenzióban nekem is az lenne…

Washington Depot (Kent, Connecticut – New-England) – USA:

Tudnotok kell rólam, hogy teljesen elfogult Gilmore Girls (szándékosan nem használom a Szívek szállodája címet, mert szerintem nem illik a sorozatra – sokáig ezért is nem néztem, hiába áradoztak róla, azt hittem valami csöpögős telesorozat…) rajongó vagyok. Lorelai és Rory sztorijai olyanok nekem, mintha anyámat és önmagamat látnám viszont a képernyőn. Nem túlzás: mi is hasonló lánykoleszt nyomtunk, ameddig csak tehettük. Sokat dumáltunk, együtt boroztunk, filmeztünk és rengeteget röhögtünk.

Imádtam a sorozatot, bár máig nem néztem teljesen végig – tudjátok, miért? Mert utáltam, hogy vége lett. Nem tudom, mikor szánom rá magamat, hogy végignézzem, mivel minden alkalommal újrakezdem, elölről. 🙂 (kettyós vagyok, tudom…)

Nos, mindenesetre azt tudni kell – ha eddig még nem volt meg az információ -, hogy Lorelai Gilmore és barátai valójában egy szépen felépített díszletben játszották el a sorozatot, tehát Stars Hollow – sajnos – ABBAN a formájában nem létezik – a díszletet viszont meg lehet nézni, a Warner Bros máig szervez látogatásokat, erről itt tájékozódhattok (én bakancslistára tettem…).

A Stars Hollow létrejöttét ihlető kisvárosa Kentben van, amely Litchfield County északnyugati csücskében helyezkedik el, és kis városkái kb. 3000 fős populációt számlálnak. Ezen falucskák egyike egyébként Kent Hollow (a nevek hasonlósága gondolom akaratlagos), de mindegyikük kedves, hangulatos – barátságos lakókkal, boltokkal, galériákkal, éttermekkel, és a közelben magániskolákkal. A leírás alapján tényleg nagyon emlékeztet a hely Stars Hollow-ra, ahová sokan emigrálnának azonnal, kételyek nélkül. Én is. Ó, és tudjátok, mi a legjobb? 2016 óta évente megrendezésre kerül a “Gilmore Girls Fan Fest”, mely kizárólag a rajongóknak szól és magába foglalja a Kentbe való kirándulást is…nehogy egyszer elmenjek…

Tudom, tudom. Mindig annak kell örülni, ami van. Plusz, ott kell jól éreznünk magunkat, ahol a szívünk is boldog. Mindezeket figyelembe véve is azt mondom: azért tennék ezekre a helyekre egy-egy kirándulást

…aztán, hogy hol érzem majd jól magam? Majd azt én tudom…:)

Forrás:
A Gilmore Girls Fan Fest-ről itt tudtok tájékozódni – ha valaki esetleg olyan elvetemült lenne, mint én…
A Chateau La Canorgue hivatalos honlapja itt található, a Bor, mámor, Provance forgatási helyszíneivel kapcsolatosan pedig itt vannak szuper plusz információk.

Borítókép forrása: Flickr