Emberek! Rájöttem valamire. Anno, pár évvel ezelőtt képtelen voltam nevetés nélkül végigolvasni vagy hallgatni, hogy valaki újévi fogadalmakat tett. Mindezt persze teljesen komoly arccal. Elszántan csapkodva az asztalt, hogy “Igen! Jövőre leteszem a cigit!”, vagy “Teljesen magától értetődően leadok 10 kilót.”…esetleg: “Jövőre megveszem a fitnessz bérletemet és rendszeresen eljárok majd edzeni.”. No kérem, a nevetés most is megvan. Elnézést kérek azoktól akiket esetleg ezzel megbántok, de az akaraterőnk nem egy kifejezett napon, gombnyomásra lép életbe. Ezeknek a dolgoknak teljesen természetesnek kellene lennie, de lássuk be: ami nem megy, nem kell erőltetni. Szóval sokkal könnyebb lenne ezt belátni és végre tisztában lenni önmagunkkal és saját kapacitásunkkal; vagyis olyan dolgokat megfogadni, melyeket képesek vagyunk betartani. Álljon itt egy olyan lista ami kezdetnek talán megfelel, leginkább az olyan kezdő anyukáknak mint én, de mások is sok pontját magukévá tehetik…
1. Ebben az évben nem iszom alkoholt.
Csak és kizárólag azokban az esetekben, amikor: valamit megünneplek, vagy valamiért csak egy pohár finom Irsai Olivér nyugtat meg. És természetesen akkor, amikor a gyerek már biztosan – órákig – alszik, és vállalom a következményeket (azaz, hogy éjszaka is fel kell majd kelnem hozzá, ezért nem viselkedhetem tinédzser módjára a mértékletességet illetően).
2. Nem szívok el egyetlen-egy cigarettát sem.
Maximum a fent említett második pohár Irsai után. 🙂 Vagy olyan baráti összejöveteleken, melyekre most már csak szökőévben egyszer jutok el és akkor hirtelen mindent egyszerre akarok bepótolni, hogy egy pillanatkára azt érezzem, én is a való élet medrében sodródom. Ott vagyok, a tér-idő kontinuum azon sávjában, amelyben mindenki más és együtt, a cigarettafüst gomolygásában megváltjuk a világot.
3. Rendszeresen eljárok edzeni az új évben.
Legalább HAVI két-három alkalommal el is jutok majd. Ahogyan a szülés óta eddig is, nyilván ezek után is megpróbálom majd minden hónapban megvenni a – méregdrága – korlátlan havi bérletemet, mert igenis jól esik a mozgás. Szeretek mozogni, jóleső érzéssel és endorfin-löketekkel tölt el. Valamint, kellemes utána tükörbe nézni: valószínű kilóra ugyanannyi vagyok, de kevésbé látom lefelé húzónak a jellememet és rajta a kasznit. Hogy havi két-három alkalom jelent-e bármit? Nem sokat. Pont annyit, hogy lelkileg ne érezzem azt, olyan vagyok mint egy telecsinált búvárruha. Ez amellett, hogy a nap huszonnégy órájába körülbelül negyvennyolc órányi egyéb teendő sűrűsödik össze, bőven elég.
4. Egészségesebben fogunk étkezni.
Tehát miután a karácsony és szilveszter utolsó maradékait is eltüntettük, újfent zablisztet fogok használni fehér liszt helyett, nem fogunk a kenyérhez is kenyeret enni és ezt kólával leöblíteni. Egészen az idei karácsonyig amit már alig várok, hogy végre megkezdhessük a tíz kiló vaddisznó bepácolását és a húsz tonna gesztenyés hókifli kisütését.
5. Türelmesebb leszek a gyerekhez – és önmagamhoz is.
Ha például a rizspapíros lámpát a negyvenedik helyen lyukasztja ki, innentől is Buddha nyugalmával fogom mosolyogva mondani, hogy: “Nem számít, veszünk másikat.”. Majd csak a negyvenegyedik alkalomnál borítja el az agyam a lila köd, és ordítom el magamat. A konyhaszekrényekre századszor is visszaszerelem majd a lefeszegetett gyerekzárakat (aminek a lényege ugye az, hogy a gyerek nem tudja tőle kinyitni az ajtókat – HA-HA), és továbbra is sztoikus nyugalommal fogom betenni a konyhaszőnyegeket a mosógépbe, miután gazdagon megöntözi őket a gyerek balzsamecettel (is). Hetente háromszor.
6. Többet fogok foglalkozni magammal.
Minimum évi egyszer befekszem majd fél órára a habos-babos, forró vizes kádba. Sőt, még arcpakolást is teszek fel és az EGÉSZ testemet be fogom utána kenni testápolóval. Lesz rá időm, mert csinálok. És ezt a gyerek is hagyni fogja. Már csak ki kell takarítanom előtte a fürdőszobát, be kell tennem legalább tíz gyertyát, majd ázogálás után legalább negyven percet kell biztosítanom ahhoz, hogy az említett habos-babos víz lecsurogjon a lefolyón keresztül úgy, hogy nem önti el az egész helyiséget. Mi sem egyszerűbb. Ezen kívül, a már említett búvárruhás komfortérzet elkerülése érdekében a havi egyszeri fodrászt és kozmetikust is megengedem magamnak. Na semmiféle arckezelés vagy dekoltázs-masszázs, csak egy gyors gyantázás és uzsgyi haza. Túlzásokba azért ne essünk.
+1 Felfogadok egy takarítónőt, hogy legalább ezzel ne menjen el az időm, amit más értékes dolgokra fordíthatok.
Aztán, ha a fél évig tartó casting során megtaláltam a tökéletes egyént akkor mielőtt jönne, csak gyorsan felporszívózom, felmosom, kitakarítom és rendbe rakom az egész lakást négyzetcentiről négyzetcentire, nehogy már azzal szembesüljön a takarítónő, hogy a MI lakásunkban kosz van! Uramég. Monica Gellernél nem lehet rendetlenség vagy porcica.
Nem mondhatja senki, hogy ezek a fogadalmak nem betarthatóak. Abszolút reálisak és egy centivel sem járok a föld felett. Sőt, bilibe sem lóg a kezem. Úgyhogy most megyek, kiporszívózom a lakást és abszolút trehány módon, továbbra sem fogom letörölni a port.
FOGADJUNK?!
