Még egészen töpörtyű voltam, amikor a Disney első egész estés filmjével találkoztam. Kristálytisztán emlékszem: a “Mentőcsapat a kenguruk földjén volt” az a mese, aminek a kétszázadszori megnézése után reménytelen esetté váltam. De hát, ez van. Ha valakiben mélyen lakik egy kisgyerek – és ez a későbbiekben sem változik -, akkor a Disney könnyen addiktív hatással lehet rá. Mondjuk nem bánom, mert így legalább a fiam is ezen nőhet fel anélkül, hogy én veszettül el akarjam kapcsolni az adást. Titokban valójában majd én akarom nézni ezeket a meséket, de ezt nem kell tudnia senkinek. 🙂 Remélem, azért Bence is szeretni fogja majd, ha már képes lesz 2 percnél tovább egy helyben ülni és koncentrálni valamire.
Egyébként azért az valamit jelenthet, hogy a mesék szereplői közül nekem mindig a gonosz típus a szimpatikusabb. 🙂 A gyönyörű, ártatlan, szökellve daloló pozitív hősnőkkel kevésbé tudok azonosulni. Vagy nem kéne túlkombinálnom? Lehet, mindenesetre jellembéli egyezéseket mindenképpen vélek felfedezni a negatív hősök és köztem. Lássuk is, hogy miért:
1. Evil Queen, Hófehérke:
Na nem, itt most nem a boszorkányra gondolok, hanem amikor hősnőnk még vállalható formában mutatja önmagát. Gyanúsan ismerős a mániája, hogy tükörbe nézeget (habár neki van oka rá, én meg csak azt ellenőrzöm, egy tízes skálán nézve mennyire lehet gázos a külsőm), hála az égnek azon a fokon azért még nem állok, hogy beszéljek is hozzá. Az “atyaég” jellegű elszólások legalábbis nem a tükörnek szólnak. Bájdövéj, egyes fintorok is nagyon jellemzőek rám, főként amikor az igazságérzetemet piszkálja valaki. Na, akkor pont ugyanolyan sértett arccal emelem fel az állam.
OFF TOPIC: a magyar Hófehérben Első, azaz Egetverő Arrogancia cinikus modora szintén nem áll távol tőlem. 🙂 Hangzanak el nálunk is néha hasonló párbeszédek, mint a zseniális magyar rajzfilmben, ami igazából felnőttek számára készült – és milyen szerencse, hogy elkészült!
2. Szörnyella de Frász, 101 kiskutya:
Azt hiszem, nem kell ehhez hozzáfűznöm túl sok mindent. Töredelmesen bevallom, néha pont úgy viselkedem, mint Szörnyella. A hisztérikus üvöltözés, hadonászás, hajtépés és külső is megvan – leszámítva a bundát és, hogy én élve szeretem a kutyákat. Kissé túlzónak tűnhet, hogy Szörnyellához hasonlítgatom magamat vagy a viselkedésemet de higgyétek el, nem az. Mellesleg, “jobb kint, mint bent”, ezt Shrek is megmondta. Nehogy megfeküdje valami a gyomrunkat…
3. Ursula, A kis hableány:
Stílus és elegancia mindenekelőtt, hölgyeim. Bárhogy is nézünk ki, és ez nem kor-és külső kérdése. Egyik nagyon jó barátnőm szokta mondani: “Koronát fejen igazítsd drágám, kihúzod magadat és mész tovább.”. No, ez nálam mostanában elég sokszor megtörténik. Mármint a korona igazítás. Emellett hasonlóan főzök, mint ahogy Ursula hajigálja az üstbe a dolgokat, és némileg teátrálisan is viselkedem. Plusz sokszor vagyok olyan gonosz és nézek olyan mániákusan, mint ő. Mások vesztére. Ja! És a hajam. Az is… 🙂
4. Jafar, Aladdin:
Igen-igen. A cinizmus. Enélkül nem lehet élni, nekem ez a hitvallásom. Átsegített mindenen, még akkor is amikor a padló alatt voltam több méterrel. És mondja azt valaki, hogy Jafar nem jó fej. A világon az egyik legelragadóbb gonosz nevetés az övé. És még jóképű is. Én mondjuk nem szeretnék jóképű lenni, de ha hasonlóan karakteres vagyok mint ő, már örülök. 🙂
5. Hádész, Herkules:
Óóóó…Hádész a legjobb fej a világon, ezt senki sem vitatja. Tűzrőlpattant (szó szerint), halálra dolgozza magát (ha-ha-ha, ez már a mesében is ütött, ugye?), és fantasztikus a humorérzéke. Egy csöppet talán lobbanékony természetű – ki hinné, de ez is igaz rám. Pont olyan szeretnék lenni, mint ő. Amennyiben ez azt takarja, hogy egy személyben vágyom uralni a bolygót – hát, néha ebben is van valami. De most komolyan. Olyan jó lenne néha csak a hátam mögé mutatni és mondani, hogy: “Fiúk…az Olympos ARRA van.”
6. Yzma, Eszeveszett birodalom:
Yzma hiszi, hogy a világon ő a legintelligensebb, legfurfangosabb és legszebb hölgy – és ez macska alakjára is igaz (mellyel elnyerte a második dobogós helyezést, ami a gonosz kacarászást illeti). Lehet, hogy közben egy elviselhetetlen némber de legalább közben TUDJA, hogy bizony nem az, sőt. Annyira szeretnék annyi önbizalmat és magabiztosságot, mint amennyi Yzmának van. Több élethelyzet is máshogyan alakult volna, ha csak feleannyira határozott lenne a fellépésem, mint neki. De rajta vagyok, gyakorlom!
7. Stitch, Lilo és Stitch:
Rendben, Stitch tulajdonképpen nem negatív szereplő. Azaz de, viszont képes a javulásra. És sokszor magányos. Ami én speciel már nem vagyok – pedig néha jó lenne (még cirka 18 év, és akár órákig is egyedül lehetek majd). Ami a leginkább közös Stitch és köztem az egyrészt az időnkénti pusztítás iránti vágy, másrészt a jellemzés: “- Lehet, hogy koala?! Egy nagyon gonosz koala…még megsimogatni sem lehet…úgy néz rám, mint aki fel akar falni….”. Ez van. Nem tudok vitatkozni ezzel, maximum a koalával. Inkább panda, a szemem alatti karikák alapján. Mentségemre legyen mondva, én is abszolút megtanultam amit Stitch; azaz, hogy “Ohana azt jelenti: család…és a családból senkit nem hagyunk magára…nem felejtjük el.”
Hát, ennyi bizonyíték azt hiszem már bőven elég lesz. Tényleg lappang bennem némi gonoszság. A helyzet viszont nem reménytelen, mert ugyanakkor van bennem jó is. Hamupipőke is megmondta: “Mindenkinek van legalább egy jó tulajdonsága. Lucifer például…Lucifernek…Lucifernek is kell, hogy legyen legalább egy jó tulajdonsága.”
És tudjátok mit? Pontosan annyit takarítok, mint az a szerencsétlen Hamupipőke…
