Mint azt már többször említettem, van nekem egy bakancslistám. Illetve számtalan, de most épp arról beszélek, amelyiken a célhelyek vannak. Irdatlanka születése után az első öt pozíción belülre költözött a Bambara Hotel. Hogy miért? Mert a verebek (bocs, Marabuk) azt csiripelték, ez az ország egyik leginkább gyerekbarát szállodája. Aztán Szerencse Istennő lemosolygott rám (értékelendő, régen […]
Ó-ó-óóó Afrika – ez itt a Bambara! Read More »
Mindannyian voltunk tökmagok. És mi, lányok – de legalábbis többségünk – tuti, hogy néztünk már vágyakozva a felhők fölött suhanó repülőkre, miközben felsóhajtottunk: én bizony légiutas-kísérő leszek, ha nagy leszek! Sablonos ez, de igaz: ez a szakma valamiért vonzó, és – számomra – nagyon tiszteletreméltó is. Mivel azonban az én életutam végül nem a stewardess-lét
Felhők fölött az élet – interjú a Stuvi Blog szerzőjével Read More »
Pár napja szöget ütött a fejemben valami. Mégpedig, hogy talán én nem vagyok a szó szoros értelmében véve NŐ. Tudjátok, miért? Mert az én (női) táskám nem rejteget káoszt. Sem túlélő felszerelést, sőt. Mondjuk úgy: rendkívül szegényes, már-már hasznos a tartalma. Ez lehet hogy azért van, mert halálosan gyűlölök táskát venni. Mindenkinek vannak az életében
#mutimitcipelsz – avagy gyors leltár a női táskából Read More »
Ez itt kérem most a színvallás ideje! Lányok; üljünk szépen körbe, fogjuk meg egymás kezét (jó, ettől eltekinthetünk, nem szeretem az indokolatlan fogdosást… 🙂), vegyünk egy nagy levegőt, és sorjában mondjuk csak el, mi a mi betegségünk. A piszkos kis titkunk, ami miatt rettegünk, hogy valamikor fény derülhet rá. Nyugalom, ami a körben elhangzik, az
Édes kis semmiségeink – avagy mindenkinek van (legalább) egy eltitkolt mániája Read More »
Sokáig úgy gondoltam, a férfiak az én keresztem. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ez nem így van, de az évek során mégis rájöttem valami még fontosabbra: miszerint az OROSZLÁN férfiak a leggyengébb pontom. Még az ősidőkben egy kávézóban dolgoztam. Ott aztán elég sokféle emberrel hozott össze a sors. A rutin és a nagy
Irdatlan(ka) horoszkóp – avagy életem oroszlánrésze Read More »
Nem hitegetlek Titeket: ez a történet nem lesz rövid, és valószínű Ti is párásodó szemekkel, ökölbe szorult kézzel és görcsbe rándult gyomorral fogjátok olvasni. Én így tettem – és nem csak azért, mert személyes kapcsolat is fűz Beszélgetőpartneremhez. Bettivel egy iskolába jártunk gyerekként, és azt hiszem, akkor még semelyikünk nem látta előre saját jövőjét.
Út a gyermekkorig – interjú Nadin, a #miniatűrhős Édesanyjával Read More »
Te vagy az elhajított kő, mely hármat pattan a Duna vízén, mielőtt a mélybe süllyed. És Te vagy a Sirály szárnyashajó nyomában gördülő hullám, ami elől kacagva ugrunk el a parton.
Üdvözöllek, Nyár! – elmondom, mit jelentesz nekem Read More »
Sosem voltam képes spontán, azonnali döntéseket hozni. Már gyermekkoromban hozzászoktattam magamat a biztonság kellemes érzetéhez, nehogy valamilyen hirtelen vagy nem várt esemény érjen. Anyám szerint a nővéremmel mindketten „időkomplexusban” szenvedtünk: hajlamosak voltunk hetekre, sőt: hónapokra előre betervezni az életünket olyan szinten, hogy ebben a koreográfiában még elágazásokat is létrehoztunk. Ha nem az ’A’ terv jött
Máltai szeretetcsomag – avagy ezt kaptam én az elmúlt 10 évtől Read More »
Sokszor hallom férfiaktól, hogy mi nők, képesek vagyunk órákat sőt: NAPOKAT a fürdőben és/vagy szépítkezéssel tölteni. Halkan jegyzem meg, volt nekem olyan pasim, aki nemét meghazudtolva háromszor annyit fésülte a hosszú haját mint én, na de biztosan én vagyok igénytelen. 🙂 Mindenesetre, az alábbi példatörténet szóljon mindazon férfiaknak, akik nem tudják értelmezni, miért tart az
Egy maratoni körömlakkozás margójára – avagy az egyszeri anya esete a körömlakkozással Read More »
A filmekben gyakran van szó olyan szituációkról, hogy a szereplőket választás elé állítják: megtudhatják, hogy a jövőben milyen rossz dolgok történnek majd velük. Ha valaki 7 éves koromban feltette volna nekem a kérdést, hogy szeretném-e tudni, mi történik majd velem később, egész biztosan NEMMEL válaszoltam volna. Sajnos azonban az élet nem egy film, amit a
Levél 7 éves kori önmagamnak Read More »