” Someone once said, live everyday as if it were your last cause one of these its gonna be. Jack was right a part of me did die that day the part of me that didn’t know how to live.”/ „Egyszer valaki azt mondta, élj mindennap úgy mintha az az utolsó lenne, mert egy ezek […]
Élet, vagy valami hasonló Read More »
Lesz olyan aki erre a posztra majd ingatja a fejét, hogy „már megint csak a kaja” de higgyétek el nekem: ez egy olyan dolog, ami nem maradhat az emberben. Főleg, hogy az ember manapság kevésszer tapasztalja meg a tökéletes kiszolgálást a saját ebédlőjén kívül. Tegnap este viszont olyan gasztronómiai élményben volt részem, amelyet nem sűrűn
Chapter One – a kulináris paradicsom Read More »
Túrós – ezt mondanánk anyuval és nővéremmel arra a valamire, amit az imént alkottam. Vagy valami más csúfnevet aggatnánk rá, általában viszont így szoktuk elnevezni a félresikerült kreálmányainkat: meggyes (meggyes rétes), banános (ez lehet gyakorlatilag bármi ami banánt tartalmaz 😀 ) és így tovább. Nem igazán tudtam, ezt most felrakjam bejegyzésként vagy sem, de hát
Túrós – ahogyan én csinálom. Read More »
Tegnap megtaláltam a Youtube-on feltöltve az Édes Anna című filmet. Anno még iskolásként Kosztolányi Dezső műve a legkedvesebb kötelező olvasmányaim közé számított és nagyon megörültem, hogy meg tudtam nézni a regény alapján készült filmváltozatot. Annál is inkább, mert tegnap kénytelen voltam visszacsöppenni a saját valóságomba és ezt elég nehéz volt feldolgoznom. Könnyebb volt úgy, hogy
Édes Anna és a valóság Read More »
Múltam egyik igen kedves – és meghatározó – emlékéről szeretnék most írni. Előre jelezném, hogy ez az írás legfőképp a számítógépes játékokat kedvelőknek szól, tehát aki nem bírja az erőszakos, gyerekeknek és ‘viráglelkeknek’ NEM való témákat, MOST hagyja abba az olvasást és ugorja át ezt a posztot! A többieknek pedig, akik bolondjai a számítógépnek és
BioShock – kedvcsináló „gamereknek” Read More »
Költözködéshez készülődünk ugyebár, ezért igyekszünk a napokban mindent maradéktalanul elfogyasztani, amit a hűtőben és egyéb helyeken – jól elrejtve, mint a mókusok… – tárolunk. Pár hete már rendeztem egy nagy „húsevő partit”, hogy megszabaduljak attól a kb. 5 tonna lazactól és 8 kiló csirkétől amit a fagyasztóban tároltam, azonban kimaradt a középső fiók. Na, tegnap
HA(L) jó, HA(L) nem jó – azért megfőzöm ezt is… Read More »
Mindig is jellegtelennek tartotta magát. Olyannak, akit nem lehet szeretni, de ez még önmagát sem lepte meg. Jöttek-mentek életében a férfiak – sosem hasonló jellem, mindig szöges ellentéte az előzőeknek. Színes skálája volt ez a próbálkozásoknak, mely hosszú évek során alakult ki. A lánynak azonban ez nem tűnt fel. Csak saját terveihez ragaszkodva látta azt
Verzió az öngyilkosságra és újjászületésre Read More »
Juszaaszet. Ez vagyok én, ma. Vagy lettem az elmúlt hetek, két hónap során. Egyáltalán nem akarok nagyképű lenni, hogy az ókori egyiptomi istenek közül valónak tekintsem magam, de nem tehetek róla: most úgy szárnyalok, hogy napról napra jobban érzem magamban a kreativitást. Bármihez nyúlok vagy kezdek, bármilyen ötlet jut eszembe, abszolút beleéléssel tudom kivitelezni, megalkotni.
Juszaaszet, bizony! Read More »
Nem lévén más dolgom és a nap is hétágra sütött ma, ezért lementem a kb. 100 m-re lévő parkba élvezni az időjárást és kisebb „levezetésként” nekiugrani a Gatsby könyv változatának. Ezzel kapcsolatban van némi hozzáfűznivalóm a tegnapi bejegyzéshez, illetve úgy gondoltam, hogy szükséges erről is írni pár kiegészítést a filmes bejegyzés mellé. Mindenekelőtt két nagyon
Na még egyszer! – A nagy Gatsby Read More »
“The loneliest moment in someone’s life is when they are watching their whole world fall apart, and all they can do is stare blankly.” /F. Scott Fitzgerald, The Great Gatsby/ Addig írom ki magamból ezt az élményt, ameddig még friss bennem, az agyamban és a lelkemben. Nincs könnyű dolgom így sem. Ma megnéztem harmadszorra is