Még egészen töpörtyű voltam, amikor a Disney első egész estés filmjével találkoztam. Kristálytisztán emlékszem: a „Mentőcsapat a kenguruk földjén volt” az a mese, aminek a kétszázadszori megnézése után reménytelen esetté váltam. De hát, ez van. Ha valakiben mélyen lakik egy kisgyerek – és ez a későbbiekben sem változik -, akkor a Disney könnyen addiktív hatással […]
Nincs mese, gonosz vagyok – és élvezem! Read More »
Ma valahogy fogékonyabb vagyok a szépségre mint általában, biztos azért vagyok ilyen szentimentális hangulatban. 🙂 Emlékeztek még A szív hídjai című filmre? Meryl Streep és Clint Eastwood zseniális szereplésével készült el a film 1996-ban. Clint Eastwood rendezői munkája biztosította a száz százalékos sikert, a filmet és Meryl Streep-et külön-külön is Golden Globe-ra jelölték. A film
A szív(ek) – és az álmok – hídjai Read More »
Korábban volt egy blogbejegyzésem, melyet itt olvashatsz vissza, ha van kedved. Ebben a posztban írtam arról, hogy mindenkinek van egy hely a szívében, mely különleges dolgoknak, embereknek, emlékeknek – gyakorlatilag bárminek, mi kedves számunkra – van „elkülönítve”. Számomra ezek között a kedves dolgok (helyszín, emlék, hozzá kötődő emberek) ott van Tata is. Most ez a
Egy hely a szívünkben II. – A Holland Velence Read More »
Olvasgatok néha szabad perceimben a neten mindenféle cikkeket, hogy az agyam picit kivegye a szabadságot. Mondanom sem kell, hogy valószínűleg a fele átgörgetett olvasmány egy percnél tovább sem marad meg a memóriámban, de mondjuk utóbbiról már régen letettem amikor Bencét vártam. Kedves ex-kolléganőm és barátnőm szokta mondani, hogy várandósság alatt annyi minden változik meg Bennünk/Velünk,
Mi a munkád? – Ősanya. – OK, de mit dolgozol?! Read More »
Emberek! Rájöttem valamire. Anno, pár évvel ezelőtt képtelen voltam nevetés nélkül végigolvasni vagy hallgatni, hogy valaki újévi fogadalmakat tett. Mindezt persze teljesen komoly arccal. Elszántan csapkodva az asztalt, hogy „Igen! Jövőre leteszem a cigit!”, vagy „Teljesen magától értetődően leadok 10 kilót.”…esetleg: „Jövőre megveszem a fitnessz bérletemet és rendszeresen eljárok majd edzeni.”. No kérem, a nevetés
Fogadsz? – Fogadjunk! De végre a tutira! Read More »
Egyik szemem sír, a másik nevet éppen. Mindig nagyon gyorsan eltelik ez az ünnepi hangulatú egy hét, és én nagyon nem akarok visszazökkenni a hétköznapokba. Egy dolog azért eltölt némi reménnyel: amint az utolsó kétszáz doboznyi otthonról hozott süteményt, a húslevest, a lencsefőzeléket és a harmadik világháború átvészeléséhez is elegendő töltött káposztát feléltük, VÉGRE valahára
NutriBuli – 5+1 afterpartis egészséges smoothie Read More »
Egy átlagos nap ez a mai is. Ülök a sarki bisztróban, a szokásos kedd reggeli kávémat kortyolgatom és kissé unottan lapozgatom az előttem heverő bulvárlapot. Miért kell állandóan pletykálni? Minden erről szól manapság. Fullasztó. Az ember nem tudja, mikor kerül majd hirtelen valami apró botlás miatt éppen ő a középpontba. Jó-jó, minden csoda három napig
Mondd már, mi van Meryllel? Read More »
Elolvastam nagyjából 200 db cikket és bejegyzést, hogy mely filmeket nem szabad semmiképpen kihagyni karácsonykor és az ünnepek alatt. Az egyszer biztos, hogy a Reszkessetek betörők sorozat – szinte – mindegyikben szerepelt, és – bár én is előszeretettel megnézem minden évben az első két részt és minden alkalommal tudok rajta jóízűen nevetni – nyugodtan megkövezhettek,
Karácsonyi filmkartoték – Ünnepi filmek Kevinen túl Read More »
Az imént még egy teljesen más bejegyzést gépelgettem, amíg a gyerekem – megközelítőleg még fél órát – alszik és nyugalom van. Bár totál mást kellene éppen csinálnom, de a bennem élő KisBuddha azt tanácsolja, MOST álljak meg és engedtessék meg a megfáradt porhüvelyemnek öt perc nyugalom, különben túlmelegszik a rendszer és az senkinek sem lesz
Karácsonyi nyugilista széttrolkodva – avagy AnTippek karácsonyra Read More »
Rendkívül szerencsésnek érzem most magam, több szempontból is. Egyrészt azért, mert sikerült túlélnem az elmúlt 3 napot, pedig valami extra halálos vírus támadott meg és sem magamról, sem a gyerekemről, sem az Apjáról nem tudtam gondoskodni. De ez sehogyan sem jön most ide – csak gondoltam megmagyarázom, miért volt ez a nagy csend a blogon.
VIGYÉ’MÁEL! – Kapcsolati státusz: agresszív Read More »