Ma már tudom, hogy nem akarok visszaforgatni semmit. Egész egyszerűen csak szeretnék jobban csinálni dolgokat.

Rég volt már főzőcske-rovat illetve szeretném tanúbizonyságát tenni annak, hogy az emberiség szenvedő tagjaival szemben törődő vagyok – ezért most egy olyan gyógyír receptjét osztom

1. Többnyire mindig győz a félelem, vagy a gyávaság, amikor mostanság (az utóbbi 4 évben) neki akarok ugrani az alkotómunkának. Ezek a biztos társaim: Félelem,

Lehet, hogy most ismét megosztó leszek, de vállalom. Az van, hogy egyre több olyan írást olvasok, aminek hatására kezdem azt gondolni, kevés vagyok én ennek

Nem oly’ régen, január első napjaiban lefordítottam egy jogosan felháborodott anyuka, Ryshell Castleberry üzenetét azon kételkedők számára, akik azt gondolják: az otthon lévő anyukának semmi

El kell, hogy mondjam: ez egy hosszú bejegyzés, és hangsúlyozottan IRODALMI jellegű. Azaz fikció – is lehet, meg nem is. 🙂 A lényeg, hogy azt

Hát, ez is eljött….fel kell kelnem. Anyu és Ildi próbálnak nyugodt arcot vágni, csak  némi aggodalmat látni rajtuk, ahogyan igyekeznek engem támogatni. Nyugi, nem kórházba

Ez itt kérem most a színvallás ideje! Lányok; üljünk szépen körbe, fogjuk meg egymás kezét (jó, ettől eltekinthetünk, nem szeretem az indokolatlan fogdosást… 🙂), vegyünk

Többször megfogadtam már, hogy a gyerekkel egy bizonyos kor elérése előtt (18) nem indulok el közösségbe/nyílt terepre/bárhova. Aztán valahogy mindig megemberelem magam, és úgy döntök,

Múltam egyik igen kedves – és meghatározó – emlékéről szeretnék most írni. Előre jelezném, hogy ez az írás legfőképp a számítógépes játékokat kedvelőknek szól, tehát