Tavasz... Te vagy a virágok bódító illata: átszökkensz a hófehér lepedők közt, melyek felakasztva lengenek a szélben.

Furcsa érzésem van most. Van az a sablon blabla, hogy amikor becsuknak egy ajtót, akkor kinyílik egy másik. Meg, hogy az újév mindig valami újnak

Az elmúlt pár évben többek között ebben a témakörben is kaptam pofont - nem is egyszer. A fájdalmas tanításokat megsirattam, ugyanakkor elraktároztam őket tanulságként. Az új "jövevényeket" pedig elfogadtam és ha minden igaz, ők is elfogadnak engem.

Nemrég, böngészés közben találtam rá a Pillecukor blog szerzőjének, Szilvinek a kezdeményezésére, mely a “Vigyázz! Kész! Posztolj!” címet viseli. Nagyon szimpatikus volt a dolog, hát

Eddig rendkívüli módon pangott bennem az írhatnék…a témák megszülettek a fejemben, majd ihletté formálódtak és amikor elhagyták volna az ujjbegyeimet, valahogy mindig közbejött valami “fontosabb”

Az élet nagy igazságokból, nagy kérdésekből, válaszokból, de leginkább óriási talányokból áll. Bőven kijut mindből. Ezek miatt a rohadt igazságok és talányok miatt nem tudom

Hát, ez is eljött….fel kell kelnem. Anyu és Ildi próbálnak nyugodt arcot vágni, csak  némi aggodalmat látni rajtuk, ahogyan igyekeznek engem támogatni. Nyugi, nem kórházba

Undok, esős idő van. Ilyenkor az ember alig bírja nyitva tartani a szemét főleg, hogy az ég világon nincs kedvem semmihez. Természetesen a főzés és

Nagy “sötétségben” telnek az utóbbi napok. Valószínű az sem segít, hogy maszatos, esős, undok idő van és ettől több fokkal homályosabban lát az ember. Legalábbis

Úgy érzem magam, mintha egy ringlispilen ülnék, és mindig ugyanarra a nyomasztó pontra térnék vissza. Csak forgok-forgok ahogy telik az idő, és a körök végén