Ma van a Magyar Költészet Napja. Azt hiszem, hogy a költészet, a versek összességében egy olyan műfaj, melyhez meg kell érnünk – sok mindennel van

El kell, hogy mondjam: ez egy hosszú bejegyzés, és hangsúlyozottan IRODALMI jellegű. Azaz fikció – is lehet, meg nem is. 🙂 A lényeg, hogy azt

Anélkül, hogy támadnék bárminemű hazánkban üzemelő ’all you can eat’-rendszerben működő és tündöklő éttermet, megszületett egy gondolat a fejemben és nem hagy nyugodni. Úgyhogy kiírom.

Ma már tudom, hogy nem akarok visszaforgatni semmit. Egész egyszerűen csak szeretnék jobban csinálni dolgokat.

Nagyon várom már a nyarat, több szempontból is. Nem kell elemeznem, mennyire utálok a szemerkélő esőbe kimenni és tocsogni a babakocsival a vizes foltok között

Nagyapó nem hisz a halálban. Szerinte Cecília nagyanyó a földben, a szélben, a tőkékben, a dagadó szőlőszemekben él tovább. Mi mással lenne magyarázható, hogy ily’

Egyszer régebben valahol olvastam, hogy egy bizonyos – magasabb – IQ szinttel rendelkező egyén milyen típusú könyveket olvas. Ebben a listában benne volt Milan Kundera

Juszaaszet. Ez vagyok én, ma. Vagy lettem az elmúlt hetek, két hónap során. Egyáltalán nem akarok nagyképű lenni, hogy az ókori egyiptomi istenek közül valónak

Lehet, hogy most ismét megosztó leszek, de vállalom. Az van, hogy egyre több olyan írást olvasok, aminek hatására kezdem azt gondolni, kevés vagyok én ennek

Bárhonnan közelítem meg a világháló bugyrait mostanság, egyfolytában kalendáriumokba botlok. Itt egy sörös adventi apának, ott egy cukiságokkal teli huszonnégyes csomag a gyereknek – én